A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 27.

Éppen igyekeztünk haza. Eszméletlenül dühös vagyok Yoongi-ra! Amit leművelt az egyszerűen tűrhetetlen! Mit képzel magáról?!

Visszaemlékezés

Éppen egy étteremben ültünk. Már régóta terveztük, de sosem jutott rá időnk. Szép díszítésű, nem túl egyszerű, de annál elegánsabb volt a hely stílusa. Személy szerint imádom! Nos... éppen kihozták nekünk az étlapot, mikor Yoongi kért egy üveg pezsgőt, még a vacsora előtt. Ő kiment a mosdóba. Nem részletezem inkább. Szóval... amint elment az asztaltól, odajött hozzám egy régi ismerősöm. Hozzá kell tennem, hogy fiú. De nem kellett tartanom, hogy közeledni próbál, mivel ő a fiúkat szereti. (direkt nem írtam ki a "meleg" szót, mivel utálom az ilyen megnevezéseket) Átöleltük egymást és beszélgettünk. Éppen köszönt el egy öleléssel, mikor  Yoongi megérkezett és szó szerint elkezdett ordibálni. Szegény Mark azt sem tudta, hogy mi van. Yoongi nekinyomta a falnak és ütni kezdte. Végül az asztalt is felborították. Yoongi is kapott pár ütést. Végül a biztonságiak szedték szét őket. Én azonnal Mark-hoz rohantam. Felhívták a mentőket és elvitték. Minket Yoongi-val megkértek a távozásra, én pedig nem győztem bocsánatot kérni a tulajtól. Kifizettem a károkat. Szerencse, hogy mindig van nálam kártya... Nem volt nagyon nagy összeg. Utána beültünk a kocsiba.

Visszaemlékezés vége

És itt vagyunk most. Érzem Yoongi tekintetét a hátamon, mivel még nem is akarom meglátni őt. Inkább nézek ki az ablakon. Hirtelen egy kezet éreztem meg a combomon. Nem akartam vele foglalkozni, de mikor már a combom belső részét simogatta, megállítottam és Yoongi szemébe néztem.

-Ha nem fejezed be, akkor pofán rúglak ököllel! Meg fogom tenni! Iszonyat dühös vagyok rád Min Yoongi! 

-Sajnálom Babygirl...

-Ne nevezz így! Nem akarom tovább ezt játszani! Hogy lehet valaki ennyire elmebeteg, mint amilyen te voltál?! 

-Héj! Azért vigyázz a szádra Min Ah!

-Miért is?! Az egyik ismerősöm kórházba került miattad te vadbarom! Csak odajött hozzám egy kicsit beszélgetni, míg te nem voltál!

-Kicsit beszélgetni?! Akkor miért ölelt meg?!

-Mert már nagyon régi ismerősöm! Olyan mint a bátyám!

-Persze! Én meg majd el is hiszem!

-Akkor ne hidd el! Nem fogok neked könyörögni! Örülj, hogy nem teremtettelek le ott mindenki előtt! Mert mások ezt csinálták volna! De én nem! 

Közben megérkeztünk a házhoz. Én kiszálltam, mikor Yoongi visszaszólhatott volna. Gyorsan bementem a házba, besétáltam a dolgozószobámba és bezártam magamra az ajtót. Hallottam, hogy Yoongi jön fel utánam a lépcsőn, de mikor hallotta a zár kattanását, visszafordult és nagy valószínűséggel a hálóba igyekezett. Meg sem próbált helyre tenni semmit. Elővettem a fiókból a kis füzetemet, amit naplónak használtam. Ebben volt benne minden, amit Yoongi tett velem. Jó, rossz egyaránt. Most csak egy szót írtam oda.

Szégyen

El is tettem. Nem volt kedvem lapozgatni azt a füzetet. Inkább elővettem a laptopomat és folytattam a könyvemet. Elméletileg ki kéne békülnie a szereplőknek, de jelenlegi állapotomban, nem tudom ezt a részt megírni, szóval még egy kicsit haragban lesznek egymással. Mivel pár napos késésben vagyok a könyvemmel, ezért most nagyon sokat meg tervezek írni belőle. Nem érdekel ki mit mond. Sokan mondtak azt a könyveimre, hogy túlhúzok mindent és, hogy annyi csavart teszek bele, hogy az már unalmas. De rengeteg ember mást gondol. És ameddig ez a sok ember támogat engem, addig nekem nem számítanak a többiek, akik csak el akarják, hogy bukjak. Kis korom óta író akartam lenni. Nem véletlen. Míg másnak a zene, a tánc vagy éppen a rap fejezi ki az érzéseit, addig nekem a könyveim megírása jelentette a világomat. Mindegy, hogy milyen helyzetben voltam. Az olvasóim és a könyveim mindig ott voltak nekem és bármiben számíthattam rájuk. Nem akarom befejezni ezt a gyönyörűséget. Az emberek ott állnak mellettem. Ha én ellépek onnan, nem fogok tudni többé visszamenni. Megbecsülöm, hogy mit adott nekem a sors. Egy olyan életet szántak nekem, amiben a főszereplő egy erős és határozott lány, akit segítenek az emberek. Akit meghallgatnak, ha valami problémája van. Aki nem roskad össze a tömérdek súly alatt, amit mások helyeztek tá. Akit bíztatnak. Aki képes meglátni a sötétben a fényt. Aki nem mer mások hazug szemeibe nézni. Akit megbecsülnek. Aki komoly, ugyanakkor gyermeklelkű. 

Ez  vagyok én. Kim Min Ah. Az az Angel Morningstar.