A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 4.

Végeztem 20 résszel. Szerintem már elég lesz mára ennyi. Nem hallottam semmit kintről. Lehet, hogy Yoongi nem is bánja, hogy ott hagytam... Lehet, hogy nem is bánja azt, hogy megbántott...

Lementem a lépcsőn és bementem a nappaliba. Ott volt Suga is. Nézte a TV-t. Nyugodt volt. Teljesen. Nem látszott rajta semmi. Szinte észre sem vette, hogy ott vagyok. De mikor leültem a kanapéra, végre rámnézett.

-Végeztél a könyveddel?-szelíd mosolyra húzta ajkait.

-Igen. Végeztem. És tudod mit? Elfáradtam! Mentem aludni! Csáó!

-Várj!-de én csak mentem tovább-Min Ah! Állj már meg!

Én csak bementem a hálóba és befeküdtem az ágyba. Suga mellém feküdt és nagy szemekkel nézett rám. Én feléfordultam és mérgesen néztem a szemébe.

-Mit akarsz?

-Téged! Mikor moaolyogsz!

-Hát az nem most lesz! Tudod mennyire szarul esett, hogy észre sem vettél?

-Sajnálom Kicsim! Csak nagyon ideges vagyok!

-És miért is?

-Mert... mert azt hittem, hogy tetszik amennyire gyerekes vagyok...

-Én így szeretlek Yoongi! És ezen nem tud semmi sem változtatni!

-Én is szeretlek téged!

-Nya! Gyere ide! Most már akarok kapni egy ölelést!

Odakúszott hozzám és szorosan átölelt. Nagyon hiányzott! Hiányzott az illata! Tudom. Csak pár órája voltunk külön, de nekem már most hiányzott!

-Kicsim...

-Igen? Mi a baj?

-Rádizgultam...

-Yoongi... nagyon nagyon kanos vagy!

-Tudom... sajnálom...

-Nem kell sajnálnod! De lássuk, hogy mit tehetek ez ügy érdekében...

Fölémásztam és kioldottam az övét. Lehúztam a nadrágját és boxerén keresztül kezdtem el izgatni őt.

-Kicsim! Felrobbanok!

-Nyugi Szívecske! Még nem végeztem!

Lehúztam az alsóját és teljesítettem a kívánságát. Nem akartam, hogy valamilyen lelki betegsége legyen emiatt. (😂😂 most elképzeltem, hogy a pszichológusnak Yoongi azt ecseteli, hogy milyen nagy lelki traumája van attól, hogy a barátnője nem elégítette ki idejében😂😂)

***

Már 3 meneten vagyunk túl, de még mindig csókolgatja a nyakam. Komolyan. Ő sosem fárad ki! De én nem vagyok ilyen. Nekem kell a pihenés.

-Yoongi... Nekem szülségem van pihenésre!

-Mhm... akkor azt csak úgy oldhatjuk meg, hogy a mellkasomon alszol el!

Ráfeküdtem a mellkasára és behunytam a szemem. Ő belepuszilt a hajamba. Ekkor nyomott el véglegesen az álom.