A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 14.

Sikítva ébredtem fel. Várjunk. Az ágyban vagyok? Hogyan? Körülnézek és meglátom, hogy Yoongi aggódóan figyel engem. Arca gondterhelt. Mikor a szemébe nézek, egyszerűen kirobban belőlem a sírás. Ő szorosan magához ölel és nyugtatgat.

-Shh... semmi baj... csak egy rossz álom volt...

Mikor egy kicsit lenyugodtam, felnéztem rá és ajkaira tapadtam. Ő is visszacsókolt. Beleültem az ölébe. De mielőtt még belemerülnénk, elváltam tőle.

-Azt álmodtam, hogy leszúrtál...

-Shhhh... Sosem bántanálak Kicsim! Ha egyszer is fájdalmat okoznék neked fizikailag, azt hiszem, hogy felakasztanám magam!

-Azt azért ne tedd kérlek!

Ő csak felnevetett. Hiányzott ez a nevetés. Ilyenkor olyan volt mint egy kedves és gyengéd kisgyerek. Imádtam ezt az énjét. És utáltam, ha túlságosan rideg és komoly. Nekem mindig a gyermeklelkű Suga lopta el a szívem és a komoly Yoongi mindig elvette az eszem. Szó szerint. Valamikor a dühtől. De egy mindig biztos. Imádom őt. És nem akarom soha elveszíteni!

*Yoongi pov*
Csak öleltem magamhoz a kedvesem, aki felébredt egy nagyon rossz álomból. Amikor elmondta, hogy azt álmodta, hogy megöltem, engem is a sírógörcs kerülgetett. Nem akartam elhinni, hogy ilyet el tud egyáltalán képzelni, hogy én bántanám. Ő az életem fénye! Még ha néha veszekszünk is. De akkor is ő az egyetlen, aki mellett el tudom képzelni a jövőmet! Ezért vettem feleségül! Es ezért nem akarok meg gyereket sem. Nem akarom, hogy a világom központján mással kelljen foglalkoznom! Még ha az a kisbabám is. Nem akarom, hogy helyettem egy gyerek csüngjön a feleségem mellein! De ő minden áron akar egy gyereket...

Én viszont nem...