A bátyám bandája (Bts ff)

18.

Ez az illető pedig Jackson volt. 

Felsegített a földről és szorosan átölelt. Viszonoztam az ölelést. Jackson már nagyon nagyon régóta a legjobb barátom volt. De volt egy időszak, mikor nem barátként tekintettünk egymásra. De azt most hanyagoljuk.

Még mindig nagyon szorosan ölelt engem. Olyan jó illata van! Ilyenkor mindig eszembejutnak a régi szép emlékek. Minden nap találkoztunk és minden nap elmentünk valahova. Akkor voltam igazán boldog. Ő valahogyan el tudta feledtetni velem a gondjaimat, a stresszt és a bátyámat.

De hirtelen köhécselést hallottunk. A hátunk mögött 6 fiú állt zavartan. Egyből megláttam egy vöröshajút és azonnal letámadtam. Jackson elkiáltotta magát.

-BAMBAM! FUSS!

Szegény fiú nem kapcsolt időben és sikerült neki szaladnom. Én sikeresen tovább gurultam és bevertem a fejem a falba. Csak annyit láttam, hogy az ismeretlen 5 fiú csak nevet Jackson-nal együtt. A vöri meg csak jajgat. Én  csak felpattantam és felsegítettem a földről.

-Bocsi! Csak egy kicsit elragadtattam magam!

-Semmi baj! Nincs harag! Amúgy sem tudnék egy ilyen aranyos lányra haragudni!-és egy ezerwattos mosolyt dobott felém. Éreztem, hogy elpirulok. Odafutottam Jackson mellé és tarkón vágtam. Ő csak egy kicsit feljajdult.

-Ezt most miért kaptam?!

-Mert kiröhögtél! Tudod, hogy nem szeretem!

-Bocsi hercegnő!-azzal nyomott egy puszit az arcomra.

-Semmi baj...

-Jackson... mi nem akarjuk megzavarni a kis románcotokat, de megtudhatnánk, hogy ki ez a lány?

-Ja! Persze! Min Ah, ők itt a haverjaim! Srácok, ő itt Min Ah!

-Hellosztok!

-Szia! Ti együtt vagytok Jacksonnal?

-Nem! A legjobb barátom!

-De hogyan kerülsz ide, Hercegnő?

-Hááttt.... Elszöktem otthonról...

-TESSÉK?! MOST AZONNAL HAZAVISZÜNK! NINCS MESE! GYERÜNK!

Elvittek a házunkhoz és betoltak az ajtón. Ők is jöttek utánam. A nappaliban megtaláltunk mindenkit. A bátyám szó szerint remegett. És mikor meglátott, mintha egy istennő lennék, úgy ugrott a nyakamba. És elkezdett sírni. Sohasem láttam Tae-t sírni. De már csak azt vettem észre, hogy az én szemeimből is záporoznak a könnyek. Együtt sírtunk a testvéremmel a szoba közepén. Akkor és ott megállt az idő. Azt kívántam, hogy soha ne engedjen el. Bár így lett volna...