A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 25.

Lendült a keze és...

És az e-cigim a falnak csapódva tört szét. Én csak ledermedve nézek utána. Aztán lassan Yoongi felé fordultam. Ő dühösen nézett a szemembe.

-Miért?! Miért kell újra azt a szart szívnod?!

-Miért baj?! Epres illatú!

-Mert nem bírok azzal a tudattal élni melletted, hogy azt szívod!

-Miért?!

-MERT A BÁTYÁMAT IS RÁKBAN VESZTETTEM EL!

Ekkor lefagytam. Sosem említette, hogy lett volna egy bátyja. Sosem. Csak álltam és néztem őt. Gyorsan feléléptem és átöleltem. Ő csak a vállamba kezdett zokogni. Sosem láttam őt sírni.

-Sajnálom Yoongi... Nem tudtam...

Ekkor elvált tőlem és az ajkamra tapadt. Még mindig szipogott, mikor levegő hiány miatt megszakadt a csókunk.

-Nem szeretnélek elveszíteni...

-Nem fogsz elveszíteni! Ha kell, akkor tényleg elhagyom a cigit! Csak...

-Csak?

-Azért álltam le a cigivel, mert te kérted! És mert... Mert azt hittem, hogy majd egyszer lesz egy gyönyörű kislányunk, aki miatt 9 hónapig le kell tennem majd a cigit! És most... hogy tudom, te nem szeretnél kicsit így nem kell úgy tennem mintha lenne rá bármilyen esély is, hogy legyen! Azért akartam visszaállni a cigire, mert az eszembe jutatta volna, hogy milyen volt, mikor még nem szerettem volna kisbabát! Nem akarom úgy élni az életem, hogy... hogy te nem szeretnél kicsit és ezért én érezzem rosszul magam!-a végére már elsírtam magam.

Nem bírtam tovább. Muszáj volt ezt kimondanom neki. Olyan régóta gyűlik már fel bennem. Ő szorosan magához szorított. Én csak sírtam. Ő simogatta a hátamat és csitítgatott.

-Kicsim. Én nem tudtam, hogy ennyire bánt téged ez! Miért nem mondtad el nekem?

-Én mindig mondtam neked, hogy szeretnék egy babát...

-De sosem mondtad, hogy ennyire bánt ha nem lehet...

-Csak mert nem akartam, hogy ez miatt is idegey legyél!

-Jaj kicsim! Olyan butus vagy ilyenkor! Nem idegesítesz! Muszáj az ilyeneket megbeszélnünk!

-Oké! Akkor kezdjük! Szeretnék egy babát!