A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 23.

-Kicsihm... Ah....

Én csak folytattam a tevékenységemet. Egyszerre mentünk el. Legurultam róla és mellé feküdtem. Olyan isteni!

-Kicsim! Olyan isteni vagy!

-Te is az vagy! És annyira hiányoztál!

-Te is nekem! Olyan rossz volt, hogy nem voltál itt! El sem tudod képzelni, hogy mennyire hiányzott az, hogy melletted ébredhessek! Minden nap azt vártam, hogy egyszer csak felbukkansz az ajtóban és egy nagyon szexi cuccban rámveted magadat. De nem történt így és ebbe szinte beleőrültem! Nem tudok nélküled lenni!

-Édes! Nekem is nagyon nagyon hiányoztál! Nem akarom soha, hogy újra külön legyünk!

-Én sem! Gyere ide Kicsim!

Rágördültem és ajkaimat az övéire nyomtam. Imádtam, mikor lassan csináltuk. Nagyon nagyon hiányzott ezalatt a pár nap alatt, hogy egy lassú csókot lopjak a férjemtől. Nem akartam, hogy még egyszer külön legyünk. Azt szerettem volna, ha minden a régi lesz. Mikor boldogok voltunk. Az olyan jó volt! De egy valami még zavart.

-Édes...

-Mi a baj?

-Szeretnék egy kisbabát!

-Kicsim... ezt már ezerszer megbeszéltük! Még nem szeretnék!

-Miért Yoongi? Mindig annyival intézed el, hogy nem akarsz és kész! Egy nyomós indokot akarok hallani!

-Nyomós okot akarsz?! NEM AKAROM, HOGY LEGYEN EGY GYEREKÜNK!

-Yoongi... ne kiabálj...

-Sajnálom Kicsim... nem akartam...

-Semmi baj. Szóval a gyerektéma. Nem szeretnél. Oké

Olyan fájdalom keletkezett bennem, mintha ezer darabra tört volna bennem valami. Nem szeretne gyereket. Azt megértem. De még külön ki is emelte, hogy egy KÖZÖS gyerekünk ne legyen. Ez volt az ami olyan rosszul esett. De talán így jobb is lesz.