A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 10.

-Szóval a teljes nevem Kim Seo Hyuna. De honnan jött az Angel elnevezés?

-Az Angel becenevedet Jimin és Tae találta ki. Megunták, hogy csak neked nincs beceneved, ezért találták ki ezt... és mivel a tűz angyala... az az semmi!

-Mit akartál mondani J-Hope?

-Nem szabad elmondanom neked!

-De elszabad! Na mondjad csak!

-Te a tűz, a szerelem és a szenvedély angyala vagy. Én a levegőt tudom uralni, Jin a vizet, Namjoon pedig a földet. Jimin uralja az időt, míg Jungkook és Tae a fényt és a sötétséget uralják.

-És mi van Yoongi-val?

-Az ő története egy kicsit bonyolultabb... Na akkor bele is kezdek... Yoongi eleinte egy szolgálónk volt. De mikor találkoztatok és segített neked egy bizonyos dolog megszerzésében, elválaszthatatlanok lettetek. De nem lehetettek együtt. Aztán volt egy csata, amiben Yoongi kishíján az életét adta érted, de te megmentetted azzal, hogy egy részét átadtad az erődnek. Így ő is halhatatlan lett. Pont úgy mint mi. Csak hogy egy  halhatatlan nem lehet többet szolgáló. Így hát felavattuk herceggé. Összejöttetek és minden happy volt. Míg...

-Míg mi?

-2 hete Yoongi-val nagyon összevesztetek. Elfutottál. Egyenesen ki a palotából. Mindenki téged keresett. Azt hittük, hogy soha nem találunk meg. Nagyon aggódtunk. Egészen máig. Mikor visszahoztak, nagyon megörült mindenki

-Aha... és min vesztünk össze Yoongi-val?

-Valaki engem említett?-ekkor toppant be Yoongi. J-Hope felállt és maghajolt. Miért teszi ezt?-Hoseok. Már megbeszéltük, hogy nem kell mindig meghajolnod előttem ha látsz! Csak benéztem, hogy Angel jól van-e. Mit csináltok?

-Éppen Hope meséli nekem az emlékeimet. Te mit csináltál?

-Csak elmentem egy kicsit a városba. Meglátogattam egy régi ismerősömet. Az összes emlékedet elmesélte már?

-Nem mindet... Szeretném ha te folytatnád!

-Hát rendben...-Hope ekkor húzta el a csíkot-Mire vagy kíváncsi?

-Mindenre!

-Akkor kezdem az elején... Szóval egy szolgáló voltam a palotában...-és itt megint hallgathattam ugyan azt a szöveget-és minden jó. Nem veszekszünk. Semmi

-És miért szöktem el?

-Azért... azért mert Nam-mal volt egy vitátok és nem akartál itt maradni...

-Aha... és nem is kerestél?

-Dehogy nem! Nonstop kerestelek! De valahogyan nem találtalak sehogyan!

-Vagy csak nem eléggé kerestél...

-Tessék?!

-Azt mondod, hogy mindig kerestél! Még is kipihentnek látszottál az ablakban!

-Ezzel mit akartál mondani?!

-Lehet, hogy nem is akartad, hogy visszajöjjek?

-Ez nem igaz! Angel! Szeretlek!

És ekkor megtorpantam. Nem mondhatom, hogy szeretem. Engem vár a másik világban Yoongi! Mondjuk most ebben a világban is Yoongi a barátom... de nem lehet! Nem helyes!

-Te szeretsz Angel?

En csak a padlót páztáztam. Nem megy! Nem tudom kimondani!

-Sajnálom Yoongi...

Ekkor felálltam a székről és kimentem az ajtón. Egyenesen a szobámba. Ott amint bezártam az ajtót, a földre hullottam. Csak sírtam. Olyan nehéz volt! Nehéz volt kimondani! De engem vár otthon egy masik Suga! Muszáj volt ezt  mondanom neki! Vagy talán mégsem?