A bátyám bandája (Bts ff)

2. évad/ 29.

Éppen a Reszkessetek Betörők-et nézzük Yoongi-val. Karácsonykor mindig programban van. Mert ugye nincs karácsony Kevin nélkül! (Jaj de vicces vagyok😂)

Pont vége van a filmnek, mikor Yoongi elkezdi puszilgatni a nyakam. Én csak elmosolyodtam és megforgattam a szemem. Már meg vettem neki az ajándékát. Igyekeztem nem minden napi dolgot adni neki. De az a fura, hogy tőle nem láttam semmilyen igyekezetet. Nem járt túl sokszor egy helyre. Vagy nem is ment el itthonról. Kezdek félni, hogy nem is ad semmit... De nem! Nem képzelek bele olyan dolgokat, amik nem is igazak! Biztosan vett nekem ajándékot vagy meg fog lepni valamivel.

Az zökkentett ki a gondolataimból, hogy Yoongi elkezdte felhúzni a pólómat. Mikor került fölém? És mikor szívta ki a kulcscsontomat? Huh! Na én is el tudok kalandozni rendesen! De most minden figyelmem a férjemé!

***

Fáradtan gurult mellém Yoongi az ágyban. Sosem tudom megunni az ilyen délutánokat! Olyan jó érinteni és csókolni őt! Tudni, hogy csak az enyém és senki másé! Felemelő a tudat, hogy tisztában vagyok azzal, hogy szeret engem! És én is szeretem őt!

-Kicsim

-Igen?

-Mit kapok tőled?

-Mire gondolsz?

-Ajándékra!

-Meglepi!

-Nemár!

-Demár!

Mi csak félig ünnepeljük a Karácsonyt. Nincs karácsonyfánk, hanem csak ajándékozunk. De ez így van rendben. Nálunk a szeretet ami a legfontosabb. És abból nem szenved egyikünk sem hiányt.