Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

n é g y

-Ez így nem ér. Hallod Marcus, én így nem játszom, hagyjál. -röhögök.
-Ez nem is játék szóval mindegy. -röhög.
-Akkor sem.
-Dede. Fogadtunk. Vesztettél.
-Csaltál.
-Nem is.
-Megkérted a tesód, hogy vegye le a pólóját. -tárom szét a karom.
-Naés? Levette nem? Ez a lényeg. -vigyorog.
-Én ezt így akkor sem csinálom meg.
-Dede. -fogja meg a derekam.
-Hagyjál már. -vihogok majd leszedem magamról a kezét és a lányok felé indulok, de megfogja a karom.
-Akkor itt hátul. Senki nem látja. -mondja.
-De miért?
-Mert fogadtunk. És nyertem.
-De így nem ér! Levetetted vele a pólóját!
-Naés?
-Nem fogom megcsinálni. -fordítom el a fejem.
-Igazán? -rántja meg a karom, és olyan közel hogy az orrunk összeér. Már szabadulnék, de átkorolja a derekam, így mozdulni sem tudok. A szemébe nézek, ő pedig az enyémbe. Rettenetesen zavarban vagyok, amit ő is észrevett.
-Valaki zavarban van. -mondja halkan és belefúrja a fejét a nyakamba.
-Ha..hagyj. -nevetek, és megpróbálom eltolni magamtól.
-Nem-nem. Jössz nekem egy csókkal.
-Majd később.
-Most.
-Marcus, ne erőltesd már.
-Ne mondd azt, hogy nem akarsz megcsókolni. -vigyorog.
-Azt te honnan veszed? -kérdezem.
-Megjegyeztelek Angi. Meg ám. -nyom egy puszit az arcomra. -Jössz nekem ám egy csókkal.
-Jézus, hagyjál. -röhögök, de ő csak pimaszul mosolyog, és ott hagy. A lányokhoz megyek.
-Na mi az? -kérdi mosolyogva Vic.
-Marcus rám mászott.
-Jézus. -nevetnek a többiek.
-De ugye emiatt nem leszünk rosszba?
-Dehogy. Nekünk mind más ember tetszik. -mosolyog Faith.
-Tuti? Nem szeretnék rosszba lenni senkivel.
-Tényleg. -mondja Vic, amitől megnyugodtam.
-Huhh. -mosolygok.

Visszaértünk a szállásra, mi meg megyünk Jasonnal, aki odaadja a norvég mezünket.
-Neked, 9-es. -néz Anettre.
-Neked 7-es. -adja a kezembe.
-Holnaptól ezt vesszük fel. -mosolygok.
-Rendben. Most van egy kis pihi. Hoztatok fürdőruhát?
-Igen, rajta volt a papíron, amin az állt hogy mit hozzunk. -mondja Anett.
-Egy fél óra múlva elmegyünk strandra. Szóltok a többieknek? -kérdi.
-Igen. -indulunk meg.
-Én szólok a lányoknak stip-stop. -röhög Anett.
-Baszki nemár. -röhögök. -Neked van ott a pasid.
-Martinus nem a pasim.
-De. -vigyorgok.
-Én mentem. Szió. -röhög majd elmegy.
-Ajjj. -indulok meg a fiú szoba felé. Illedelmesen bekopogok, mire kiordítanak, hogy gyere be. Jajj, én ezt inkább kihagynám. Az ajtó előtt állok.
-Csak annyi, hogy öltözzetek át, megyünk fürdőbe. -szólok. De megint ordítanak, hogy jöjjek be, mert nem hallják. Valaki énekel bent. Mi a fasz?
-Srácok...
-Kussolj már el! -ordít az egyik.
-Hagyjál már a faszomba! -ordít Marcus. Várj, mi? Hirtelen benyitok. A látvány ami elém kerül, az brutális.: mindenki póló nélkül üldögél, fekszik, Marcus áll a szoba közepén és énekel.
-Neked mibajod van? Miért énekelsz?
-Mert olyan kedvem van. -rántja meg a vállát.
-Jézusom, inkább hanyagold. -fogom a fejem.
-Szerintem is. -mondja a gyerek.
-Najó, én csak közlöm, hogy nemsokára megyünk strandra, öltözzetek át. -indulok az ajtó felé.
-Miért mész már is? -szól Martinus.
-Mert nagyon büdös van. Na helló! -indulok meg a mi szobánk felé.
-Legalább láthatjuk a lányokat fürdőruhában. -röhög Marcus.
-Hallottam ám! -kiáltom neki, mire a fiúk felröhögnek, de Marcus csak a hajába túrva mosolyog.