Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

n e g y v e n k i l e n c

-Istenem. -suttogja.
-Nyugi. -válaszolok neki.
-Elcsesztem.
-Nem is, Marcus. -fogom meg a kezét. A nézők felé nézek, ahol Marcus szülei minket figyelnek. Valaki hirtelen elkezd beszélni mögöttem. Hátrafordulva pedig szembetalálom magam Grayson lábával. Marcus is felnéz, és feláll.

És mondd valamit. Persze norvégul.

Grayson válaszol neki, és rám néz, majd beharapja a száját. Marcus a mezének a nyakánál megfogva magyaráz neki valamit.

-Hé! Elég legyen! Tűnj el innen! -szólok közbe angolul, szétszedve őket.
-Ó, nyugi nyuszi, csak gratulálni jöttem az elvesztésért. -vigyorog rám.
-Nem vesztettük el, hanem döntetlen lett, úgyhogy inkább gratulálgasd magad arrébb. -lököm meg a vállát.
-Nem, előre gratulálok. Az elvesztésért. -kacsint rám, mire Marcus megint megfogja.
-Hagyd őt békén! -mondja neki.
-Azt csinálok, amit akarok Gunnarsen! Amúgy is, jó nőm van, nem? -kérdezi, miközben átkarolja a derekam, és egy csókot akar adni, de én szájba köpöm, és ellököm magamtól. Ha már magyar vagyok!
-Te ribanc! -ragadja meg a csuklóm, majd kicsavarja a kezem. Marcus hirtelen felindulásból pedig bever neki egyet.

Azonnal Marcus kezéhez kaptam, hogy nem sérült-e meg. Egy kis lilulást láttam. Vagyis nem kicsit.

-Beteg fasz! -ordítja az arcunkba Grayson, majd elmegy.

-Úristen, jól vagy? -ölelem meg Marcust.
-Ezt kérdezhetném én is. Nem fáj a karod?
-Nem. De a tied nem néz ki szépen. -meredek a kézfejére. -Ráadásul a bal kezed! -ingatom a fejem. -Gyere, menjünk le. -mondom neki, mire ő rákulcsolja ujjait az enyémre, és elindulunk a szüleihez.
-Úr isten! Jól vagytok? -lép azonnal közelebb hozzánk Gerd-Anne.
-Igen. -mondja Marcus.
-Fiam, tiszta lila a kézfejed! Ezt meg kell mutatni egy orvosnak. -szólal meg Kjell-Erik.
-Te jól vagy? -fordul felém az anyukája.
-Igen. -bólogatok.
-Nagyon kicsavarta a kezed. Biztos nem fáj? -kérdezi Kjell.
-Egy kicsit csak, de túlélem.
-Amúgy, miért húzódott el, mikor átkarolt? -kérdezi Emma.
-Nos, leköptem. -rántom meg a vállam, amire mind felnevetnek.
-Jól tetted. -mondja Gerd-Anne. -A többiek elmentek átöltözni, menjetek ti is, utána pedig nézesd meg a kezét. -fordul felém.
-Persze. -bólintok. -Gyere, menjünk. -fordulok Marcus felé.
-Muszáj? -kérdezi.
-Marcus, meg akarsz sülni? -kérdezem.
-Nem, de..
-Nem haragszanak Marcus. Előfordul, hidd el. Nagyszerű játékos vagy, mindent megtettél a győzelemért, és persze ők a barátaid. Barátaink. Nem fognak haragudni, ez csak egy játék volt. -nézek a szemébe.
-Ez nem csak egy játék! -néz a szemembe. -Ez rég nem arról szól, köztünk, hogy ők nyernek, vagy mi nyerünk! Kis korunktól kezdve állandóan azt mondogatta, hogy ő jobb nálunk, ő jobban cselez, jobban rúg, és még jobban is fut! Érted? Még a futásból is versenyt csinált! És ő bekerült egy jobb csapatba, és azóta is ez van! Mindig mindenhol mindent az orrunk alá dörgöl, és rohadtul elegem van már belőle! -törli le a kiszökött könnycseppet a szeméből.
-Marcus. -szólal meg az apukája. -Nem jobb csapat az övék sem. Láttál te olyat most náluk, hogy összetartás? Mert én nem. Ti sokkal össze szedettebben játszottatok, mint ők. Ne csinálj neki jót, hogy felhúzod magad rajta. -néz a szemébe Kjell-Erik. Marcus sírva öleli őt át, mire az apja is megöleli őt. A számat elhúzva álltam, és néztem Gerd-Anne a szemét lesütve mondja, hogy nyugodtan menjek, ők beszélnek Marcussal.