Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

ö t v e n e g y

-Figyeljetek egy kicsit. -kér szót Jason. -Húzós volt ez a meccs, a visszavágó, vagy mi a bánat, az még húzósabb lesz. Előtte még lesz 1 meccs, és utána megint ellenük leszünk. Nagyon ügyesek voltatok, jó volt a taktika is, de ez most nem olyan lesz. Mindent bele fognak tenni. Nekünk is ezt kell tenni. Nekik mostmár pihenő van addig, amíg mi nem leszünk, utána mennek még majd kettő meccset, és eredményhirdetés. Meg tudjátok csinálni, mert képesek vagytok rá. Sokkal jobbak vagytok, mind bármelyik másik csapat! -mondja Jason, mikor valakik közbeszólnak.

-Csak hiszitek, hogy jobbak vagytok. -mondja önelégülten Grayson. Ki gondolta volna hogy ő? Meg a barátnője. Jason hátrafordult, majd elküldte őket, mert ez egy csapatmegbeszélés. Persze ez nem hatotta meg őket, csak tovább pofáztak.

-Mi egy csapatban vagyunk, csak egymás ellen. Igaz Marcus? -mosolyog Grayson gúnyosan, mire Marcus idegesen mered felé. Ujjait megszorítva próbáltam őt leállítani, ami hatott is, csak mosolyogva felém fordult, és adott egy puszit. Grayson is mosolyogva nézett, de az ő arca másról árulkodott.

-Majd találkozunk a visszavágón! -mondja a csaj mellette, majd elhúzza nagy nehezen Graysont.
-Ha leütöm, akkor ki fognak állítani? -kérdezi hirtelen Ashton.
-Attól függ melyiket. -válaszolok neki röhögve. A földön ülve beszélgettünk, néha Jason is megszólalt, de inkább csak röhögcsélt velünk. Kis idő múlva csatlakozott hozzánk Rebeka is, aki velünk együtt nevetett.

Kis idő múlva

Két csapat van most a pályán, és a fiúk azt mondták, hogy ezt meg kell néznünk, mert szörnyen izgalmas lesz. Körbefordulva láttam, hogy a szurkolók is nagyon várják már a meccs kezdetét. Egy padon ülve nézelődtünk, mikor Anett hirtelen elfutott. Mind utána néztünk.

Én pedig kapcsoltam.
Hánynia kell.

Utána eredtem az öltözőbe, majd egyenesen a vécé ajtajához léptem. Kettőt kopogva szóltam, hogy én vagyok, és hogy engedjen be. Amint kinyílt az atjó kérdeztem.
-Hánytál? -kérdezem.
-Angi. -kezdi.
-Igen?
-Megjött. -mondta, én pedig majdnem összeestem a megkönnyebbüléstől.
-És jól vagy? -kérdezem.
-Igen. Rajtam marad majd a meccsek alatt ez a gatya is a biztonság kedvéért. -bólogat.
-Rendben. -bólintok megkönnyebbülten. -Hál' istennek. -mondom mosolyogva.
-Mekkora szerencsénk van! -mondja, majd hirtelen berontottak az ajtón. Természetesen az ikrek.
-Mivan? Jól vagy? -áll meg mellettem Tinus.
-Igen. -mosolyog Anett. -Nem vagyok terhes. -szaladt ki belőle, mire Tinus olyannyira megkönnyebbült, hogy majdnem összerogyott mellettem.
-Tényleg? -kérdezi Marcus.
-Igen. -ugrik Tinus nyakába Anett.
-Édes istenem. -öleli át Tinus Anettet.
-Nagy szerencsétek van. -bólogatok mosolyogva.
-Legközelebb védekezz Martinus! -csóválja a fejét Marcus.
-Jól van na! Már nem is emlékszem. -nevet Tinus.
-Gyere, menjünk, majd jönnek. -fogom meg Marcus kezét, majd kimegyünk vissza a többiekhez. A lányok kérdezgettek, hogy mivan.
-Semmi, minden jó. -mosolygok.
-Akkor jó. -mondja Vic. -mindjárt kezdődik. -néz a pálya felé.