Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

t i z e n h á r o m

Leszálltunk a buszról. Az egész út alatt (ami kb. 20-25 perc) telefonálgattunk, üzengettünk. Mivel Jasonék egy másik közeli városba mentek időpontra így csak visszafele tudnak minket felvenni.
-Elvihetem bemutatni a várost? -kérdezi Marcus.
-Mivel nagyon mást nem tudtok csinálni, így legyen. Martinus írni fog mikor indulunk vissza, írj majd neki vissza hogy hol vagytok. Rendben? -kérdezi Jason.
-Oké. -mondjuk majd kinyomja Marcus a hívást. -Merre akarsz menni? -kérdezi mosolyogva a kezét nyújtva.
-Amerre gondolod. -fogom meg a kezét. Marcus végig beszélt, hogy mik vannak hol. Nagyon cuki volt. Ahogy néztem őt miközben magyaráz, rájöttem hogy kedvelem őt. Cuki fiú.
A katedrálisnál megállva jutott eszembe.
-csinálunk egy képet? -kérdezem.
-Megkérek valakit. -indul meg. Egy nőt talált aki mosolyogva vette el Marcus telefonját.
-Megkéred hogy az enyémmel is csináljon egyet? -kérdezem.
-Persze, add. -mondja, majd elveszi a telefonom. A nőhöz odaérve mondott valamit majd visszasétált hozzám.
-Milyet akarsz? -kérdi.
-A tiedre csak egy ölelőset. -mondom.
-Csak? Chh. -ölel át nevetve. Szorosan átölelve őt mosolygok a telefon felé. A nő bólint majd felénk nyújtja a telefont. Marcus odamegy és elveszi.
-Most milyent akarsz?
-Kettőt szeretnék. Az első. -hajolok az arcához és puszit nyomok rá, ő pedig átkarol. A nő bólint, majd adná vissza a telefont, de Marcus mondja, hogy még egy képet csinálunk.
-Na milyet akarsz másodiknak? -kérdezi. A kérdésére megkapta a választ, ugyanis megcsókoltam. Na nő azt mondogatta: supeeer supeeer! Miután elváltunk egymástól Marcus nem engedett el, így összedöntöttük a homlokunkat. A nő közelebb jött, és így is csinált rólunk egy fotót. Ezután odanyújtotta a telefonom, amit elvettem tőle. Ezután Marcus megköszönte, majd elindultunk.
-Hadd nézzem meg őkeeet. -mondja.
-Jó. Még én sem láttam. Megállva megnyitottam a galériám ahol ott volt a 3 új kép. Mosolyogva nyitottam meg, majd fordítottam Marcus felé. Miután megnézegettük a képeket elindultunk valami kajáldába.
Egy mekit találva mentünk be a gyorsétterembe.
-Mit kérsz? -kérdezi.
-Neem majd én kérek. -mondom.
-Tuti? -kérdezi.
-Ühüm. -bólogatok. Először Marcus kért, utána jöttem én. Egy kicsit összeszedetlenül, de sikerült leadnom a rendelésem. Marcus röhögve figyelte ahogy szerencsétlenkedem, majd megszánt és segített: hozta az üditőm. Igazi úriember. Egy asztalhoz leülve beszélgettünk, mikor elkezdett csörögni a telefonom. Anett.
-Szia! Hol vagytok? -kérdezi.
-Helló. Oslo, meki.
-Na jó, add Marcust. -szól bele Jason, mire átadom a telefonom Marcusnak.
-Jason az. A címet kérdi. -mondom, mire ő elkezdi diktálni a címet. Utána még mondott valamit majd a telefonomat visszaadta.
-Kb. 25 perc mire ideérnek. Addig megesszük a kajánkat. -mondja. Ezután már csak ettünk, hogy időben kiérjünk. Kisétálva a mekiből még szürcsöltem az üditőm, mikor Marcus megállt mögöttem.
-Nem fázol? -kérdezi.
-Nem nagyon. Csak a szél. -mondom.
-Szerintem vedd fel a széldzsekid.
-Jólvan, anya. -fordulok meg a kezébe nyomva az üditőmet, majd felveszem a dzsekim.
-Megfelel? -kérdezem.
-Csak nem akartam hogy megfázz. -mondja egy puszi kíséretében.
Hamarosan megállt a buszunk. Az ablakon át pillantottam meg Rose-t, Vic-et Martinust és Anettet akik csak röhögtek rajtunk. Csodás.
A busz ajtaja kinyílt mi pedig felszálltunk rá.
-Jóreggelt kívánok. -mondja gúnyosan Jason. -Na gyerünk, menjetek. Hátrafelé menve jöttem rá, hogy ez így volt tökéletes.