Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

t i z e n h é t

Angi szemszöge

Reggel mikor felébredtünk a fiúk már nem voltak nálunk. Miközben a ruhámat vettem elő, rájöttem, hogy ma van a szülinapom. A 17. Igazából csak Anett, és Jason tudhatta, ugyanis ők tudják, hogy mikor születtem. 2002. 06. 30. Amett a nyakamba ugrott, és átölelt bolodog szülinapot kívánva.
-Köszönöm. -mosolygok.
-Ma van a szülinapod? -kérdezi Betty.
-Igen. -mondom.
-Úúú! Boldogat! -mondja Betty majd megölel. Ezek után a többi lány is ölelve kívánt nekem, kivéve Karoline-t aki csak odaszólt, hogy boldogat. Ezt is megköszönve indultam el átöltözni, és fogat mosni.
-Hé Angi. -mondja Jason. -Boldog születésnapot. -mondja.
-Köszönöm. -mosolygok, majd belépek a fürdőszobába.

Time skip

Amint kilépek az ajtón elkezd csörögni a telefonom. Természetesen anya volt.
-Szia. -intek a telefonba.
-Boldog szülinapot drágám. -mondja.
-Köszönöm. -mondom ma már sokadjára.
-Remélem szép napod lesz. -mondja. -Kár hogy nem vagy itthon. Hiányzol. -mondja.
-Te is. -mondom. -De most megyek, mindjárt reggelizünk.
-A-a. Megse próbálj lerázni. Alig mesélsz. Mivan Marcussal? -kérdezi vigyorogva. -Láttam egy képet, amin ölelkeztek valahol. Aranyos lett.
-Anett elküldte vagy mi? -kérdezem.
-Neeem.. instagramon láttam.
-Te bekövetted Marcust? -képedek el.
-Dehogy, hová gondolsz. Azt majd csak ma. Megjelölt a képen, úgy láttam.
-Ahhhaaa. -húzom össze a szemöldököm.
-Most miért? Elég helyes fiú, normálisnak tűnik. -vigyorog.
-Anya! -mondom már vörös fejjel.
-Jó-jó rendben. De tudom én ám, hogy van több kép is. Küldd át. -mondja.
-Dehogy küldöm! -mondom.
-Szóval tényleg van több kép! Na kérem őket. -nevet.
-Amyaaa.
-Kérem. Biztos jó fotók lettek.
-Ajjjj.. jó. De mostmár tényleg megyek. Na szia.
-Szia. És boldog szülinapot. -mondja majd kinyomja a hívást. Ilyen az én anyám.
Hirtelen megpillantom Marcust a folyosón.

-Marcus Gunnarsen! -kiáltom.
-Személyesen. -mondja majd odajön hozzám. -Mi a probléma? -kérdezi.
-Minek tetted ki a képet instára? Anyám látta! És azt mondta hogy helyes vagy! -mondom.
-Legalább anyukádnak jó ízlése van. -vigyorog. -nézd mennyi lájk! -mutatja a telefonját.
-Jézusom. -mondom. -Na én most mentem, de még számolunk. -emelem fel a mutatóujjam.
-Alig várom. -vigyorog majd sarkon fordul. Anyának még átküldtem a képeket, a csókolózóst kihagyva. Rögtön jött a reakció.

Naés a csókolózós hol marad?
Anyaaa. Nemár :(
Na küldd csak azt is! 😀
De ugye nem haragszol?
Úgy ismersz?
Nem🤷‍♀️
Na látod. Küldd csak gyorsan.
Apának meg ne mutasd.
Ígérem. -írja. Sóhajtva elküldöm neki azt a képet.
Na azért.
Egyáltalán honnan tudod hogy van olyan is?
Anettől ki mástól?
Gondoltam. 🙄 na én megyek. Szió.
Szia. -köszön el, a telefonomat elrakva indulok meg a szobába.

-Anett! Megtudhatnám hogy miért írta azt anyám, hogy ti Marcusról és rólam beszélgettek? -kérdezem.
-Anyukád csak megkérdezte hogy milyen Marcus. Én pedig elmondtam.
-Hajjj. Te lány. El kellett küldenem a smárolós képünket.
-Naa az király. -vigyorog.
-Anett!
-Jóó, bocsánat. -mondja.
-Gyertek lányok reggeli. -nyit be Rebeka.