h a r m i n c

872 52 3
                                    

-Tessék kész van. -teszi el a gézt Rebeka.
-Köszönjük. -mondom, majd felállunk és kisétálunk a szobájából.
-Mostmár fejezd be ezt. -fordít maga felé Marcus.
-Mit? -kérdezem.
-A velem foglalkozást. Téged is megütöttek. -mondja. -Ne velem foglalkozz. -simítja meg az arcom.
-Akkor ki fog ha nem én?
-Ott van Martinus. Mindig segítünk egymásnak. -mosolyodik el halványan. -Mindig te segítesz. Lány létedre.
-Én már csak ilyen vagyok. -vonom meg a vállam mosolyogva. Marcus a kezét az arcomhoz teszi.
-Ez egy kicsit melegebb mint a másik oldal. -emeli el a hajam, majd nem szól semmit csak az arcom nézi.
-Mi a baj? -kérdezem.
-Megölöm Leventét. -sziszegi majd megindul.
-Marcus! -kapom el a karját majd -nagy hehezen- visszahúzom. -Légyszíves ne! Nem baj! Nem fáj. -nézek a szemeibe.
-Angi. -fogja meg a kezem.
-Légyszíves ne! Nem szeretnék látni rajtad több sebet.
-Én sem szeretném ezt látni az arcodon. -forgatja a szemét.
-Inkább menj el átöltözni, én is megyek. -adok neki egy puszit majd elindulok a szobánk felé, ahol a lányok éppen az ágyuk tetején beszélgetnek.
-Hol voltál? -kérdezi Faith.
-Reggel Martinus és Levente összeverekedtek, és
-Mi?! -kérdezi Anett.
-Nyugi, jól van. Na szóval ők összeverekedtek, Marcus pedig megvédte Tinust, utána meg ő verekedett össze vele.
-És a te arcod? -kérdezi Rose.
-Engem is megütött. -hajtom le a fejem.
-Mit csinált?! -kérdezi Anett. -Én megölöm! -indul ki.
-Anett! -fogom meg a kezét. -Marcus 2 vagy. Ő is ezt akarta, de nem engedtem neki. Neked se. Majd én elintézem. Hidd el.
-De aztán legyen is valami! -megy vissza az ágya felé.
-Lányok! -ront be hirtelen Rebeka. -gyertek ki a bejárati ajtóhoz, most! -terel ki minket. 
-Mi történt? -kérdezi Karoline.
-Majd mindjárt megtudjátok! -nyitja ki előttünk az ajtót, mi pedig azon kilépve ülünk a fiúk mellé. Mellettem Ashton ül, és odahajol hozzám.
-Ti tudjátok hogy mi van? -kérdezi.
-Nem. Rebeka csak berontott, és szólt, hogy jöjjünk ki.
-Ugyanez, csak Jason volt. -rántja meg a vállát.

Pár perc múlva megtudtuk.

-Már egy ideje feszült köztetek a kapcsolat! Mit műveltetek? Mi történt?! -kérdezi Jason.
-Miért hallottam éjjel kiabálást az erdőben? -kérdezi Rebeka.

Ó, bazdmeg.

Lopva egymásra pillantottunk, de nem szóltunk semmit. Nem tudtunk.

-Halljam! -kiáltja Jason.

-Mondj már valamit Ash! -löki oldalba Matt.
-Nem én basztam az erdőbe találjon ki valamit Levente! -vág vissza -jogosan- Ashton.
-Angi mindig Karolinnel verekedik, ti pedig Leventével. -szól Jason. -Mit csináltok állandóan? Ez a sok veszekedés a csapat rovására megy! -ingatja a fejét Jason. 
-Mit csináltatok az erdőben hajnalba? -teszi fel a kérdést Rebeka.
-Igen! Mondjátok el, hogy miért voltunk kint az erdőben! -csattan fel Vic.
-Hallgass már el! Ha ennyire szeretnéd hangoztatni, akkor mondd el te! -vág vissza Karoline.
-Hát jó! Ne minket basszanak le miattatok! -fújtat Vic. Mind őt nézzük, még Levente is, aki gyilkos pillantásokat vet rá. Vic körbepillant, majd megszólal.:
-Tegnap nagyon meleg volt a szobába, és kinyitottuk tárva nyitva az ablakot, amin kirepült Karoline bugyija, és ő kiment megkeresni Leventével, aztán hívtak minket is. -fejezi be Vic. Halkan sóhajtottunk egyet, majd Jasonékre néztünk.

Talán megússzuk. Talán. De még akkor is hosszú ez a nyár.

Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|Where stories live. Discover now