Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a t v a n h a t

A buszra egyesével szállingózunk fel.
-Csak nem félsz? -kérdezi Anett Graysont.
-Nem. -néz a szemébe.
-Pedig félned kéne. -megy el mellette majd felszáll a buszra.
-Szállj fel. -mondja neki Carter, Grayson pedig kelletlenül felszáll.
-És mégis miért kell odamennem? -kérdezi hisztérikusan.
-Mert az orvos hívott. -szólal meg Jason. -És jobban tennéd, hogyha nem pattognál, mert 16 ember készen áll rajta, hogy leüssön. -indítja el a buszt.
-Marcus, nem ülsz le? -kérdezi Martinus.
-Nem. -válaszolok. Olyan felfokozott idegállapotom van, hogy nem bírok ülve maradni.

A kórházhoz érve

Amint leparkolunk a kórház előtt, Jason leállítja a buszt, és megszólal.
-Gyertek be mind, de legyetek csendben! -mondja, majd megcsörren a telefonja. -Ez Rebeka, addig menjetek be, jövök én is. -int, mi pedig elindulunk be.
-Én szólok a pultnál, addig várjatok. -szólok, majd odamegyek az információspulthoz. -Jó napot. Itt van a külföldi barátnőm, és az orvosa azt mondta, jöjjünk vissza.
-Megkérdezem. -lép el a pulttól a nő, majd megérkezik az orvos. -Szia. -köszön.
-Jó napot. Itt van ő is.
-Elhoztátok? -indul meg a többiek felé.
-Igen. Angi jól van? -kérdezem.
-Igen, a szobájában pihen.
-Bemehetek hozzá? -kérdezem.
-Igen. Mindjárt jövök én is a fiúval. -bólint, én pedig belépek Angi szobájába. Angi az ágyán fekszik oldalra fordulva egy virágos egyberuhában. -Szia. -köszönök.
-Szia. -kel ki az ágyból, majd megölel.
-Gyönyörű vagy. -suttogom a fülébe.
-Te sem panaszkodhatsz. -neveti el magát. -De figyelj már. -néz a szemembe. -Be fog jönni Grayson? -kérdezi.
-Igen. -bólintok egy sóhaj kiséretében. -De nyugi, itt leszek melletted. -mosolygok rá.
-Jó, rendben. -bólint. -A többiek? -kérdezi.
-Kint vannak.
-Jason?
-Telefonál. -vonom meg a vállam.
-Itt is vagyunk. -lép be az orvos Graysonnel az oldalán.
-Nyugi. -suttogom Anginak, aki szorosabban fogja meg a kezem.
-Szóval. Angi elmesélte, hogy mit csináltál vele. Miért tetted? -kérdezi az orvos.
-Tudja ő, hogy miért. -válaszol Grayson.
-Nem, nem tudja, és szeretné tudni, szóval mondd el.
-Hát, jól van. -kezdi norvégul. -Tudod Marcus, nem való hozzád ez a lány. Hozzád valami énekes nagymenő passzolna. Meg a félnótás öcsédnek is. Ezek a lányok egyszerűek, nem híresek, nem énekesek.
-És akkor mi van? -kérdezem.
-Mit mondd? -kérdezi Angi.
-Ez nem az amire választ várunk. -szólal meg az orvos is.
-Kíváncsi volt arra, hogy miért tettem, pont azt mondom! -csattan fel Grayson.
-Nem. Te csak a hibát keresed bennünk. -vágok a szavába.
-Nem, Marcus. Ez az igazság. -áll velem szembe meg. -Nem való hozzád. Hozzám való. -fejezi be, Angi pedig rászorít a kezemre.
-Nem tudom, nem értem hogy mit mondtál neki, de ez jár neked. -csúszik mellém Angi, majd feláll Graysonnel szembe.
-Mégis mi? -kérdezi Grayson meglepetten, Angi pedig egy hatalmasat bever neki.
-Baszdmeg! -kiált fel a fejét fogva.
-Menjünk. -fogja meg a kezem Angi, majd a cuccát felszedve a földről kiindul, de az ajtó előtt megtorpan.
-Köszönöm szépen. -szól az orvosnak.
-Nincs mit. Nem fáj a kezed? -kérdezi.
-Nem.
-Jó, de azért majd egy kicsit jegeld majd le.
-Rendben. Viszlát!
-Viszlát! -indulunk ki az ajtón.
-Angi. -nézek rá.
-Igen? -kérdezi.
-Jól vagy? A kezed? -nézem a bal kezét.
-Jól vagyok, menjünk.
-Nagy voltál. -húzom mosolyra a számat.
-Helyetted tettem, láttam, hogy készen állsz rá, de tönkreteheti a karriered ez a patkány. -lépünk ki az ajtón, és velünk szemben egy csomó fotós, és paparazzi áll.
-Mi a..? -néz Angi a fotósokra.
-Francba. -nézek apára, aki tehetetlenül áll az egyik fotós mellett.