Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a r m i n c h é t

Még beszélgettünk Marcussal, mikor a fiúk jöttek, és szóltak, hogy Jason fent van, és hogy gyorsan tettessük magunkat, hogy alszunk,  akkor nem zavar ki. Ők összepakolták az üvegeket, meg bedezodoroztak. Fúj. Eközben felkapkodtam a ruháim, és pont visszafeküdtem, mikor Jason benyitott, így Marcus félmeztelenül, én meg rendesesen felöltözve "aludtam".

-Már alszanak? -kérdi halkan Jason.
-Igen. -válaszolja Tinus.
-Valaki vigye át Angit a lány szobába. -szólal meg.

Mi?

-Miért nem aludhat itt? -kérdezi Tinus. Mellettem Marcus mocorogni kezdett, de a kezét megfogva leállítottam.

Vagyis, csak azt hittem.

-Mmmm.. miről van szó? -kérdezi kómás hangon.
-Vidd Angit a lány szobába, nem aludhat itt. -szól Jason.
-De nem aludhat itt?
-Nem véletlen van lány, és fiú szoba, Marcus. Vidd át Angit, úgy is alszik, vagy keltsd fel, és átmegy magától!
-Nem, akkor átviszem. Kel fel mellőlem Marcus, majd felkap menyasszony pózba (!)
-Itt a telefonja. -szól Ash, majd a kezemre rakja a telefont.
-Vidd át, utána gyere vissza.
-Rendben. -indul meg Marcus. Velem. Jézusom.
Mikor kijövünk a szobából kinyitom a szemem.
-Elbírsz?
-Hogy ne bírnálak el? -kérdezi mosolyogva. Majd mikor az ajtónkhoz érünk, én a kilincshez nyúlok, majd az kinyílik. Marcus belép a szobánkba, mire a többiek csak néznek.
-Rendben Marcus, mostmár letehetsz. -szólok, de nem áll meg.
-Nem-nem. Én raklak le az ágyadra, és takarlak be.
-Minek? -kérdezem a szájához hajolva, majd adok neki egy csókot.
Hirtelen valaki a hasamhoz nyúl, és elveszi a telefonom.
-Csííííz! -szól Vic, majd a vaku villan, és hopp, egy új smárolós kép. Marcus szép lassan elindul megint, és lerak az ágyamra. A telefonomat Anett feldugja tölteni, így azzal most nem foglalkozok. Marcus fölémhajolva néz le rám, majd betakar, majd lehajol és ad egy puszit arcomra. Majd mikor kiindul, elkapom a kezét és visszahúzom.

A szívem húzza vissza.

Csókra hívom őt, ő pedig nevetve elfogadja.

Mikor szétválunk, csak a körvonalait látom a sötétben.
-Mennem kell.
-Amint tudunk visszamegyünk hozzátok. -mondom. Ad egy utolsó puszit, majd elindul, és becsukja az ajtónkat.

-Muti a képet! -mondja Anett.
-Jó. Én is szeretném látni. -nyitom meg a galériát, miközben a lányok odagyűlnek körém. És lám ott a csodás, menyasszonypózos-csókolózós kép.
-Áááá! Ez nagyon cuki leeett! -mondja Betty.
-Isteneeeem. Kell nekem is egy ilyen kép Levivel! -mondja Karoline.
-Tényleg, menjünk vissza! -szól Vic.
-Még várjunk szerintem, mert Jason még lehet nem ment vissza a szobájába.
-Addig írok Tinusnak! -nyúl a telefonjáér Anett.

Így mind leülünk telefonozni.

Én a közös képeinket nézegetem, miközben írogatok Marcussal. Átküldöm neki a képet, mire ezt írja:

Ez lett a legcukibb képünk❤️.

Ekkor Faith megszólal:
-Nincsen a szobába Jason, mehetünk. -mind felpattanunk, majd az ajtó felé indulunk. Betty van legelöl, így ő nyitja az ajtót.

Ami nem nyílik.

-Mi lesz már? -kérdezi.
-Nem nyílik? -kérdez vissza Vic.
-Próbáld meg te, én nem tudom. -engedi előre Vicet, aki megpróbálja, de neki sem sikerül.
-Bezárták volna? -kérdezi Anett.
-Mi? -értetlenkedek. -Marcus biztos nem zárta be! -mondom.
-Akkor ki? -kérdezi Betty.
-Nem lehet, hogy Jason? -kérdezi Rose.
-Aaaarggg! Baszki tényleg! -esik le mindenkinek, így visszasétálunk az ágyunkhoz.
-Felhívom Tinust! -mondja Anett, így mind az ágyára ülünk és hallgatjuk a kihangosított telefon csöngését. Pár pillanat múlva Tinus fel is veszi.

-Na? Jöttök? -szól bele.
-Zárt ajtón keresztül mégis hogy menjünk? -kérdez vissza Anett.
-Mivan? -kérdezi Ashton.
-Be vagyunk zárva. -szólok bele.
-Marcus, nézd már meg az ajtót! -szól Tinus. Pár másodperc múlva halljuk Marcus hangját.
-Nem jó! Nem nyílik! -jön vissza.
-Bazzzzzzmeeeeg. -szól Andrew.
-Akkor mindegy. -momdja Faith.
-Gyertek az ablakon. -szól Marcus. -felhúzunk benneteket.
-Én nagyon fáradt vagyok. -ásít Vic.
-Én is. Majd holnap folytatjuk. -mondja Karoline.
-Aaaaaj. -nyöszörögnek a fiúk.
-Akkor jóéjt nektek. -köszönünk el.
-Jó éjt babák. -szól Ash, majd a hívás megszakad.
-Akkor feküdjünk le, szerintem. -mondom.
-Szerintem is. -mondja Vic.
-Jóéjszakát nektek.
-Nektek is. -csukom le a szemem, majd hamar álomba merülök, de szerintem a többiek is.