Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a t v a n n y o l c

A lányokkal éppen a csokikat nézzük, mikor Ashton odajön hozzánk.
-Valaki vegye már meg a narancslevet.
-Miért? -kérdezi Faith.
-Mert az hülyén néz ki ha én veszem.
-Minek neked narancslé? -kérdezi Vic.
-A vodkához kelleni fog. -vonja meg a vállát.
-Jó, add ide. -nyújtja a kezét Vic.
-Szeretlek. -nyom Ashton egy puszit Vic fejére, majd visszasiet a fiúkhoz.
-Megyünk fizetni? -kérdezem.
-Igen. Mehetünk. -indulunk a fiúkhoz, akik Jasonék irányába néznek.

-Hé Jason! -szól Carter neki. -Babaruhát ne vegyünk? -kérdezi vigyorogva. Ugyanis Jason és Rebeka terhességi teszet néz.
-Mi is jövünk fizetni. -indul el Rebeka.
-Mi lesz itt. -ingatom a fejem.

Time skip

A szállásra visszaérve a lányokkal közösen lépünk be a szobába.

-Végre itt. -sóhajtok megkönnyebbülten leülve az ágyamra.
-Reméljük nem fognak visszajönni. -szólal meg gondterhelten Anett.
-Nem fognak. Most félnek. -rázza a fejét Karoline.
-Így igaz. -bólint Vic.
-Na mizu? -lép be az ajtón Ash, mögötte a fiúkkal.
-Nagyon semmi. -rántom meg a vállam miközben Marcus leül mellém.
-Szerintetek terhes? -kérdezi Carter.
-Ki? -kérdezek vissza.
-Rebeka. -néz rám úgy, mintha nem tudnám kiről lenne szó.
-Ó. Nem tudom. -rántom meg a vállam.
-Tutiiiii. -válaszol Betty.
-Végülis ja. -bólint Faith.
-Hát, ezek után elhiszem, hogy bármi megtörténhet. -vonom meg a vállam.

Time skip

A táborba visszaérve lehuppanunk a szobába, és enni kezdünk. De úgy mindent.
-És, van valami program? -kérdezem.
-Van piánk, szóvaaaaal, mehet este a buli. -vigyorog Ashton.
-Addig mondd el, hogy mi volt. -pillant rám Anett.
-Hát-vonom meg a vállam- bezárt egy szobába, berakott mellém egy csecsemőt, akire én vigyáztam. Nem adott enni, majd megvert, és az egyik csapattársa kihívta a mentőt. Nagyjából ennyi.
-És fáj még valamid? -kérdezi Faith.
-A vállam, de megvagyok.
-Nagyon csúnya sebeid vannak. -néz rám Carter.
-Begyógyul. -bólintok.
-Hát mire hazaérünk, múlik belőle. -mondja Anett.
-Remélem. -húzom szomorú mosolyra a számat.
-Na fiúk, egy kicsit menjetek már vissza, át szeretnénk öltözni. -áll fel Vic.
-Ja. -bólint Karoline.
-Mi van? -kérdezi Levente.
-Menjetek át, utánatok jövünk, csak meg vagyunk izzadva, minden bajunk van. -mondja Anett.
-Jön a csajos megbeszélés, igaz? -kérdezi Marcus.
-Én nem tudok ilyenről, viszont nekem is melegem van. -nézek rá.
-Jól van na. Menjünk akkor. Kel ki mellőlem az ágyból Marcus.

Marcus szemszöge

A mi szobánkba átérve megcsörren újra a telefonom.
-Ki az? -kérdezi Martinus.
-Apu. Kimegyek, és ott veszem fel. -indulok el.
-Jövök én is. -indul meg velem Martinus, miközben felveszem a telefont.
-Szia. -köszönök neki.
-Most csak egyedül vagy? -kérdezi.
-Martinus is itt van. -hangosítom ki a telefont.
-Helló. -köszön Martinus.
-Sziasztok. Mondjátok el, hogy mi volt ez az egész, mit keresett ott Grayson is ahol ti voltatok, ami ráadásul egy kórház! Miért voltak Angin sebek? -kérdezi apa.
-Jó, nyugi, elmondjuk. -próbálkozik Martinus.
-Percenként csörög a telefonom, hívogatnak hogy mit tudok, anyádról nem is beszélve!
-Jó, na inkább kezdjük el Tinus. -mondom. Majd végigmondjuk a történetet. Az elejétől a végéig.

xxxxxxxx

-Szóval, ennyi. -húzom el a számat. Apa hosszas percek után reagál csak.
-Kitekerem a nyakát Graysonnek.
-Apa, nyugodj meg! Már nincs semmi baj, Angi meggyógyul, tőlünk most meg fél, nem fog tenni semmit.
-Angi hogy fogadta a sok újságírót? -kérdezi.
-Kicsit meglepődött, és nem értette hogy mit kérdeznek tőle. Martinus miért nem szóltál? -kérdezem.
-Szerinted miért van 8db nem fogadott hívásod tőlem, kettő Anettől, és a többiektől? Láttuk hogy itt vannak, de csak akkor jöttek elő, mikor ti kiléptetek az ajtón.
-Addig te? -kérdezi apa.
-Addig előttem megálltak a többiek, hogy engem ne lássanak.
-Jó. Mostmár mindegy. De ezt tisztázni kell valahogy.
-Tudjuk. -bólintok gondterhelten.
-Na mindegy, megpróbálok intézni valamit, addig menjetek vissza. Anginak jobbulást kívánok. -köszön el apa.
-Szia. -köszönünk el.
-Hát ez jó nagy szar most. -hajtja le a fejét Martinus.
-Hát az. Valóban. -értek vele egyet.

Sziasztok!
húha. Na itt vagyok, ezután a nagyon-nagyon hosszú kihagyás után. Igen, az előző résznél kevesebb várakozási időt ígertem. Ne haragudjatok rám emiatt, nem így terveztem, de ez a nyár számomra gyors volt. Ötleteltem, hogy mi legyen a részben, közben a napok teltek. Utána hagytam, gondoltam majd jön valami majd. Táborban voltam, és ott nem ezzel szerettem volna foglalkozni, és a barátaimmal, majd kedden elindultam első középiskolai napomra. Tudtam, hogy mostmár kéne jelentkeznem, és ez csak most sikerült. Ne haragudjatok a kihagyásért. Most nem ígérek semmit, de igyekszem, hogy azért mostmár legyen rész kint.
Puszi 🥰

Nektek hogy telt az első hét a suliban? ✨