Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h é t

Pár óra múlva egy kínkeserves ébresztő szólalt meg. Felemelem a fejem Marcus mellkasáról, és kérdőn néztem körbe.
-Ez mi a szar? -nyöszörög Vic.
-Ez ki telefonja volt? -kérdi Martinus. -Hol van Marcus? -folytatja.
-Itt vagyok. -szól alólam, mire mind rámnéznek.
-Éjszaka lelökött az ágyról, ezért ráfeküdtem. -mondom.
-Ahhhammm. -mondja Martinus. -Menjünk át a mi szobánkba. -mondja, mire a fiúk elkezdtek feltápászkodni. Leszálltam Marcusról, ő pedig felült, és rámvigyorgott.
-Mit vigyorogsz? -kérdezem mosolyogva, pedig tudom, miért vigyorog.
-Találkozunk még.
-Na menj. -intek neki, ő pedig az ajtót kinyitva elmegy. A lányokkal egyedül maradtunk.
-Najó. Mondj. El. Mindent. -szól Faith Anettnek.
-Hallottam ahogy csókolóztok. -mondja Betty.
-Jajj. Nem történt semmi, csak egy csók.
-Egy? -kérdezi Vic.
-Akkor úgy mondom, hogy csak csókolóztunk. -javít Anett, mire mind felnevetünk. -És te mit is csináltál Marcussal? -néz rám.
-Semmit. -mondom.
-Ezt nem hisszük eeeeeeeel. -mondja Vic.
-Pedig tényleg nem volt semmi. -mondom, miközben előszedem a cuccaim. Gyorsan átöltöztem, megcsináltam hajam, és már indultunk is ki. Már a fiúk közül ültek kint egy páran, így odaültünk hozzájuk.
-Sziasztok.
-Jó reggelt.
-Tudjátok mi lesz a reggeli? -kérdezem.
-Nem. -vonják meg a vállukat. Egy srác hirtelen feláll.
-Kimentem cigizni. -szól.
-Várj! Jöhetek én is?
-Aham.
-Oké, egy perc csak bemegyek érte.
-Jó. -szól a srác, én pedig a szobánk felé igyekezem. A cigim kivéve a táskából megyek vissza a sráchoz.
-Mehetünk. -bólintok majd elindulunk az ajtók felé.
-Egyébként hogy hívnak? -kérdezem.
-Ashton.
-Oké. Tényleg te nem voltál nálunk tegnap?
-Dee, csak én Vic-cel feküdtem. -veszi ki a saját cigijét és meggyújtja.
-Te vajon az edző mit szólna ehhez?
-Nem tudom. -mondom. A beszélgetésünket az ikerpár zavarta meg.
-Angi, Anett merre van? -kérdi Martinus.
-Szerintem bent van a lányokkal. -mondom, mire otthagy minket. Marcus áll köztünk mint egy szerencsétlen.
-Te cigizel? -kérdezi tőlem.
-Nagy ritkán.
-Adsz egy szálat? -kérdi.
-Neked énekes karriered van. Ne szívj.
-Nektek meg sportolói. Mégis csináljátok. -mondja.
-Marcus légyszíves! Nem szeretnék neked ártani se ezzel, se mással. Ne cigizz.
-Akkor te miért szívod? -kérdezi. Komolyan, mintha a gyerekem lenne olyan. Áhhh...
-Mert melletted csak így lehet kibírni. -mosolygok, mire ő is ezt teszi.
-Én mentem. Császtok. -szól Ashton.
-Helló. -köszönök.
-Cső. -mondja Marcus. -De légysziiii akkor csak a végét hadd szívjam el!
-Miért akarsz ennyire szívni?
-Mert mindigis ki akartam próbálni azért. Naaaaaaa. Légysziii. -mondja.
-Jó, de siess nehogy meglásson valaki. -veszem ki a számból és adom oda neki. Párat beleszív, utána elnyomja és eldobja.
-Mehetünk. -szól. A többiekhez érve lehuppanunk hozzájuk.
-Én beszéltem Rebekával, állítólag két hét múlva meccs! -mondja valaki. Igen a nevekkel még nem vagyok tisztába, de van rá még 2 és fél hónap hogy megtanuljam. Még erről beszélgettünk, mikor Jasonék megjelentek.
-Mehetünk. -mondja.
Az étkezőbe egy hosszú asztalhoz leülve elkezdtünk enni.
Reggeli után a pályához mentünk, ahol egész nap játszottunk. Délben vonultunk vissza a szállásra enni és pihenni. Ebéd után a fiúk sem jöttek át, szerintem ők is nagyon kivoltak. Viszont mi unatkoztunk a lányokkal.