Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

t i z e n ö t

A gőzölgő fürdőszobából kilépve veszem észre a lányokat.
-Hát te? -kérdezi Karoline.
-Lefürödtem. -mondom. Jó az agykapacitás-lehúzó tulajdonságom. A többiek mind felkuncognak, Karolnine persze unottan mered rám.
-Tényleg? Na ne mondd! -teszi magát.
-Pedig te kérdezted. -vonom meg a vállam.
-De nagy lett a szád, amióta Marcus veled van. -mondja. A lányok némán várták a reakciómat.
-Neked is. -mondom. Erre persze lenéző pillantást kaptam tőle ami nem érdekel.
-Na kiscsillag. -kezdi.
-Ezt nem szeretnéd mellőzni? Elég furán hangzik, tekintve, hogy hetero vagy. -mondom. Anett röhögött egy sort ezen. Ő tudja milyen vagyok, bele tudok kötni mindenbe, és mindenkibe.
-Jobb lesz ha nem piszkálódsz, mert rossz vége lesz. -áll fel.
-Igen? Na, gyere, mutasd azt a rossz véget. -dobom el a törölközőm. Rose, Betty és Faith rögtön közénkálltak.
-Nyugodjatok meg lányok, nem lesz verekedés. Most fürödtem le, már nem szívesen mocskolom össze a kezemet. -mondom nyugtatásképpen, de a kívánt hatást nem érem el. Erre Karoline nem lép semmit csak figyel. Néz. Lehet most gondolkodik, mit mondjon.
-Mondj már valamit kíváncsi vagyok. -mondom.
-Igen? -lép közelebb. Hirtelen kinyílik az ajtó, és a fiúk hangos röhögése jön be rajta. Amint meglátják hogy feszült a hangulat, csöndbemaradnak.
-Mi történt lányok? -kérdezi Martinus.
-Karoline nincs jól. -mondom. -Hozzátok össze őt újra Leventével, nagyon hiányolja őt. -magyarázok. Mindenki nagy röhögésben tör ki, én pedig gúnyosan mosolygok Karolinera, aki hirtelen meglök. Két lépést hátráltam. A szobában megfagyott a levegő, a feszültséget vágni lehetett volna metszőollóval.
-Ennyire unatkozol? -kérdezem. Velem egy probléma van. Jó több, de na. Nagyon könnyen felhúzom magam, akár egy kis apróságon is. A szájkarate az erősségem, azon túllépek hamar. De Karoline kezdi belőlem kihozni egy olyan részem, amit csak Anett ismer.

Kábé, még olyan 8 másodpercig.

Megindultam, és erőből fellöktem őt, amitől a földre esett. Idegesen nézett rám, de nem érdekelt. Felkelt, és felém indult. Megint meglökött, és pedig csuklóját szorítva vágtam a földhöz. Letérdeltem mellé, megfogtam a másik kezét, és a fülébe súgtam.

-Ha nem hagyod abba, én kitépem az összes hajad és beletömöm a szádba. Most pedig takarodj ki innen! -mondom. A kezeit fogva rángatom az ajtóhoz, majd lököm ki rajta.

-Ha ők nem lennének itt, holnap már temetnének. -mondom, majd Leventének kiáltok.

-Mondd. -dugja ki fejét az ajtón.
-A tied. Jobb lesz ha leszáll rólam, különben rosszul fog járni. -lököm neki Karoline-t és otthagyom. Az ajtóból még visszakiált olyanokat, hogy "dögölj meg!" Na meg, a kihagyhatatlan "kurva anyád", "hülye kurva vagy" is elhagyta a száját. Viszont kívántam neki is, majd beléptem a szobába. A többiek csak néztek rám, de nem szóltak semmit. A cigarettámért nyúltam, majd elindultam ki.

Legalább 2 szálat elszívtam egymás után.

-Ez mi a franc volt? -üti meg egy hang a fülemet. Egyértelműen Marcus az, aki egy kicsit távolabb áll tőlem.

-Tudod mi volt? -kérdezem idegesen. -Karoline benyögte, hogy ő sokkal jobban mutatna veled, majd flegmázott, elkezdett lökdösődni. Ennyi történt.

-Mi? -kérdezi Marcus. -Mi az hogy jobban mutatna ő velem? -kérdezi. -Ez hülyeség. Velem mindenki jól mutat, aki szép, bájos. De..
-Marcus a lényeget. -mondom.
-De szerintem te vagy az, aki a legjobban mutat velem. -lép hozzám. A mondandójának a befejezésére elmosolyodok.
-Köszönöm. Igazán megtisztelő. -nevetek. Ő csak elmosolyodik és megölel.