Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a r m i n c n é g y

Marcus szemszöge

Még sosem láttam ilyennek. Ilyen meggyötörtnek, ilyen félénknek. Miközben leszedtem róla a vért, végignéztem rajta. Csak állt, lefele nézett, és kezei remegtek. Lassan megfogtam a kezét a tiszta kezemmmel, mire felpillantott rám.
-Ne félj. Nem bánthat már. -súgom neki, majd befejezem a dolgom, és kimegyünk a fürdőből.

Anett szemszöge

A szobánkba visszaérve letettem Angi cuccát, majd a törülközőjét kiterítettem a bőröndjére.
-Na? -kérdezi Tinus.
-Huhh. -fújom ki a levegőt. -Levente rárontott, és bántani akarta, de időben érkeztünk. Van egy seb a homlokán, és fél. -mondom.
-Micsoda? -kérdezi Vic idegbetegen. -Ez az egész a te hibád Karoline! Most azonnal állítsd le őt, mert ha mi fogjuk, annak nem lesz jó vége! -kiáltja el magát Vic, mire Ashton mellé áll.
-Rohadtul elegünk van belőletek, és mindig bántotok valakit. Mindig azt, aki próbál veletek normálisan viselkedni, és kedvesen nézni rátok! Menjünk Jasonhöz. -indul az ajtó felé, mire mind követjük. Marcus és Angi a folyosón álltak, ahol Marcus próbálta nyugtatni barátnőmet.
-Jesszusom Angi! -mondja Vic.
-Szegényem. -öleli meg őt Rose. -ne félj, mind itt vagyunk, és megvédünk téged! -mosolyog rá kedvesen, de Angi nem reagál. Eközben Ashton és Martinus bekopog Jasonékhez, aki ajtót nyit.
-Van valami? -kérdezi.
-Levente rátámadt Angira a közös fürdőben! Ez mind Karoline és Levente hibája! -mondja Martinus.
-Tessék? -kérdezi Jason. -igaz ez?
-Nézd meg Angi homlokát! Ott egy vágás rajta!
-Én bementem megnézni, hogy mit csinál, mert már régóta bent volt, és akkor láttam, hogy ripityára van törve a tükör, és Levente pedig vele szembe áll, Angi pedig sokkot kapott. -mondom.
-Hol van most? -kérdezi.
-Nem tudjuk. -szól Ashton.
-Istenem. Angi. -lép barátnőmhöz. -jól vagy? -kérdezi, mire ő csak bólint egyet.
-Ti menjetek ki mind, mi körbejárunk. Az ajtó előtt üljetek le, ne menjetek sehová! Vigyázzatok egymásra. És ne menjetek tényleg semerre! -int, mi pedig kiindulunk. Amint kiérünk leültetjük Angit a padra, mellette Marcus, és Ashton ül, a többiekkel pedig leültünk a fűre. Angi csak bámult maga elé.
-Angi. -simítja meg a hátát Ashton mire ránéz. -Kérsz? -húzza ki a zsebéből kicsit a cigisdobozát. Angi hevesen el kezd bólogatni, mire Ashton ad neki egy szálat, és az öngyújtót.
-Mi van ha jönnek Jasonék? -kérdezi Marcus.
-Akkor majd elszívom én. Engem már látott. -mindja Ashton elrakva a gyújtóját. Mind csöndben ülünk, és várunk. Majd hirtelen megszólal Angi.

-Nem láttam még a sebet. Megnézhetem? -fordul Marcus felé.
-Persze. -veszi elő telefonját majd megnyitja a kamerát, és Angi kezébe adja a készüléket. A lány egy ideig nézegeti, és nincs túl elragadtatva.
-Baszki, ez tuti megmarad. -fordul felém.
-Ugyanmár. -rázom a fejem.
-Tudod jól, hogy az én bőrömön minden megmarad. Tudod jól! -mondja.
-Sok minden megmarad, de elmúlik. Ha nem piszkálod.
-Miért maradna meg? -kérdezi Faith.
-Sok-sok hegem van, és sebem, aminek a helye megmaradt a bőrömön. Ezt nézd, itt csak végighúztam az iskolapadon a kezem! Emeli fel bal kezét. -És nem fájt meg semmi, de megmaradt! -mondja. Marcus hirtelen maga felé fordítja, és ad a seb mellé egy puszit.
-Így tuti nem fog megmaradni. -mosolyog. -Lassan szívd el, mert jönni fognak Jasonék. -mondja.
-Rendben. -szív belőle egy utolsót, majd elnyomja.
-Tegyük bele a dobozba. -mondja, mire Ashton újra előveszi, és belerakják.
-Mostmár jobban vagy? -kérdezem.
-Igen. Köszönöm hogy megvédtek mind. -mosolyog a többiekre is.