Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a t v a n

Ezek kajak neki állnak itt JustDancelni. Atya úr isten.
-Ilyen egy este a diliházban? -kérdezem magamtól.
-Na gyerüünk! -kiáltja valaki.
-Párbajozzunk. -szólal meg egy lány.

Kicsivel később

Már javában tart a "buli" mikor az egyik lány lekapcsoltatja a zenét, mert hívja az anyja.
Nem értem, hogy mit beszélnek, de a lány nagyon ideges, majd kimegy.

És vissza jön a kezében egy kisgyerekkel.

-Mi a szar.. -motyogom.

A további beszélgetést ismét nem értem, ami Grayson és a lány között zajlik, így őket figyelve próbálom kivenni a szavaikból, hogy miről beszélhetnek, de egy árva mondatot sem értek. Nagyszerű.
Hirtelen abba marad a diskurálás, és Grayson szólal meg számomra is érthető nyelven.
-Szóval, figyeljetek. -kér figyelmet. -Mivel itt van Elisa húga, így egy ideig nem tudunk fent maradni, és játszani.
-És ki fog rá vigyázni? -kérdezi valaki.
-Már meg van rá a jelöltünk. -mondja -ezek szerint- Elisa, majd rám néz. Mi?
-Döbbenten figyelem, ahogy mindenki szépen lassan ki megy, egyedül Grayson és Elisa marad ott a szobába.
-Figyelj. Anyukám küldött egy csomó pelust, meg kaját meg mindent, azok ott lesznek. Rád bízom, de légy szíves, figyelj rá nagyon, csak 5 hónapos!
-Értem. -bólintok.
-Ha bármi van, szólj. Amíg eljársz majd fürdeni, addig majd Elisa vigyáz rá. -mondja Grayson.
Oké. -veszem át a picit. -Mi a neve? -kérdezem.
-Sofia.
-Oké.
-Most alszik, ne ébreszd fel. -mondja, majd kiindulnak Graysonnel. Ennél már semmi nem lehet jobb, tényleg! Sofia-t magam mellé fektetve próbálok meg elaludni.

Marcus szemszöge

Nagy nehezen, de sikerült elaludnom. Keveset alhattam, mert mikor utoljára felnéztem, akkor már világosodott.
Reggel, mikor mindenki felébred, átvonulunk a szobánkba felöltözni.
-Beszéljünk most Jasonnel? -kérdezi Martinus.
-Minél hamarabb, annál jobb. -mondja Ashton.
-Marcus? -kérdez Tinus.
-Beszéljünk vele. -bólintok.
-Jó.
10 perc múlva már mind készen vagyunk, és Jasonhöz megyünk.
-Sziasztok. -köszön.
-Jó reggelt. Jason, kéne beszélnünk. -mondja Ashton. -Közösen.
-Rendben. -bólint Jason. -menjünk ki a padokhoz. -mondja, mi pedig megindulunk.

-Mi a probléma? -kérdezi Jason. -Mind megvagytok? Olyan mintha hiányozna valaki. -mondja.
-Tulajdonképpen erről szerettünk volna veled beszélni. -mondom halkan. -Az éjjel beszélgettünk, mikor innen, kintről hallottunk hangokat, kiáltásokat, és a mi nevünket kiabálták. Martinusét, meg az enyémet. És kijöttünk. Mind. És itt volt Grayson, meg a csapata. És, hát összetűzésbe keveredtünk velük.. -próbálkozom.
-Mármint verekedtetek. -bólint Jason.
-Mondhatjuk így is. -rántja meg a vállát Matt.
-Igen, szóval, összeverekedtünk, a lányok próbáltak minket szétválasztani, és Grayson elkapta Anettet, és csak akkor engedte el, hogyha elment vele Angi.
-És ő elment vele. -bólint.
-Igen, de írt neki norvégul is messengeren. -mondom, miközben felnyitom Angi messengerét, ahol megkeresem Graysont.
-Itt van. Ezt írta neki direkt norvégul, csak hogy megkérdezzen engem, hogy mit jelent.
-Miért tenne ő ilyet?
-Mert őt az zavarja, hogy én jól megvagyok Angival. -nézek a szemébe.
-Jó. -adja vissza Angi telefonját. -Maradjatok csöndben. De tényleg! -veszi elő a telefonját, és hívást indít.
-Helló. -szólal meg egy hang a telefonból.
-Szia Arthur! Te vagy az? -kérdezi Jason.
-Igen, szia Jason.
-Szia. Figyelj, a tegnap beszéltem a csapattal, és arra jutottunk, hogy szeretnének jóba lenni a tieiddel, és arra gondoltunk, hogy elmennénk hozzátok a táborba, és amíg ők játszanak, meg beszélnek, addig mi dumálhatnánk.
-Persze, jó ötlet. A tegnap elég feszült volt a hangulat. -röhög Arthur.
-Igen, igen. A ma nektek jó? Vagy a holnap?
-A holnap inkább, ma már megvan a programunk.
-Rendben, akkor holnap a délelőtt folyamán jövünk.
-Oké, jól van, szia. A címünket tudod? -kérdezi.
-Nem. Diktálnád? -mondja Jason.
-Persze. Elverum, Knoppän szálloda.
-Jó, köszi. Szia.
-Szia. -teszi le a telefont.
-Na, ezzel meg is volnánk. Holnap megyünk, és ti felméritek a terepet, meg megpróbáljátok elhozni őt, én pedig lefoglalom Arthurt. -mondja el a tervet.
-Jó. -reagál elsőként Andrew.
-Más nincs? -kérdezi Jason.
-Nincs. -mondja Karoline.
-Jó, akkor menjünk reggelizni.