Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a t v a n k e t t ő

Marcus szemszöge

Elindulunk, hogy megkeressük Jasont.
-Jason! -kiált be Ashton a szobájába, mire az edzőnk kijön.
-Baj van? -nyitja ki az ajtót.
-Most kell elmennünk Elverumba. -mondja Martinus.
-Jason, vigyél el minket oda! -mondja Carter.
-Jó, oké, de mi történt? -kérdezi, miközben bemegy a szobájába, és beszél Rebekával.
-Mondd meg a buszsofőrnek, hogy elvittem a buszt, majd jövünk, te maradj itt. -mondja Jason, és becsukja az ajtót. -Mondjatok már valamit! Marcus! -néz rám.
-Meg akarja erőszakolni. Elküldött messengeren egy csomó baba cuccot. -nézek a szemébe, mire Grayson szemöldökei a plafont verik.
-Indulás. -mondja.

A buszra felszállva Jason azonnal indítja a motort, mi pedig oda állunk mögé.
-Üljetek le, így meg fognak minket állítani a rendőrök. -mondja, mi pedig lehuppanunk az ülésekre.

Olyan 20-25 perc múlva megérkezünk Elverumba.
-Tudod, hogy hol van a szállodájuk? -kérdezi Vic.
-Igen. -mondja Jason. -Figyeljetek, én menjek veletek? -kérdezi.
-Nem kell. Elintézzük mi. -mondja Ashton.
-Oké, de vigyázzatok magatokra. -kér minket Jason.
-Rendben. -mondja Betty.

-Itt vagyunk. -áll meg. -Srácok, tényleg vigyázzatok magatokra.
-Megpróbálunk. -mondja Tinus, mi pedig kiszállunk a buszról.
-Most mit fogunk csinálni? -kérdezi Vic.
-Amit ők. Ordítsunk addig, amíg ki nem jönnek. -vágja rá Karoline.
-Igaza van. -mondja Levente. -Kölcsön kenyér visszajár.
-Jó, álljunk meg itt. -mondom. -Grayson! -kiáltok, mire a többiek is nekiállnak üvöltözni. Egy idő után mozgolódást látunk, és hamarosan el is indulnak felénk.

Angi szemszöge

Amint kiérünk az épületből, oldalra megyünk, ahol már várnak valakik. Grayson erősen szorítja a karom, és mikor megállunk, akkor magával szembe fordít.
-Ha ellenkezni mersz azzal, amit csinálok, Marcus szeme láttára foglak megverni. -suttogja a fülembe. -Megértetted? -kérdezi, én pedig bólintok.
-Martin, fogd őt.  -szól valakinek, aki megfogja a karom, Grayson pedig előrefordul.
-Hát ti hogy hogy erre? -kérdezi.
-Add őt vissza! -szólal meg hirtelen Marcus. Mi? Tényleg ők vannak itt?! A nyakamat nyújtogatva próbálok kilátni előre, de nem látok semmit, és Martin rászorít a karomra.
-Baszd meg ez fáj! -kiáltok fel. Grayson hátrafordul, és rám néz.
-Mit csináltál? -jön oda hozzánk.
-Add őt vissza! -hallom Anett távoli hangját.
-Idióta. -néz rám Grayson, majd maga mellé rángat.
-Miért adnám vissza? -kérdezi. A többieken végignézve látom, hogy baromira aggódnak. Főleg Anett.
-Mégis meddig akarod magadnál tartani őt? -kérdezi Karoline.
-Ameddig én úgy gondolom. Mellesleg, kezdünk összemelegedni. -karol belém hátulról. Úr isten. Ha ellököm megver, ha nem, akkor Marcus idegrohamot kap. Melyik a jobb? Egyik sem.
-Igaz, szivi? -suttogja a nyakamba Grayson, én pedig csak a füvet bámulom. -Igaz? -kérdezi erőszakkal a hangjában. -Válaszolj. -mar bele az oldalamba.
-I..Igen. -bólintok bizonytalanul. -Engedj már el. -fordítom el a fejem.
-Tudtam szívem. -hajol felém majd ad egy puszit a számra hirtelen.
Ezen a ponton szakadt el a cérna. Kigördültek az első könnycseppek. De nem az utolsók. Keresem a szemkontaktust valakivel, de csak egy valakivel találom meg. Karolinnel.
-Te most viccelsz? -lép felénk. -Hogy tehetsz ilyet vele? -kérdezi.
-Karoline. -szól neki Faith.
-Nem! Képes vagy elrabolni egy külföldi lányt, aki nem érti a nyelvünket, és ráadásul még barátja is van! Hogy tehetsz vele ilyet? Azt se tudja, melyik városban van, de te annyira jól bánsz vele! -rajzol idéző jelet a levegőbe. -Engedd el őt, miért nem a saját súlycsoportoddal kezdesz ki? -kérdezi.
-Martin add ide. -nyúl oldalra mögülem Grayson.
-Egy hímsoviniszta köcsög vagy! Hogy tehetsz ilyet egy lánnyal? -folytatja tovább rendületlenül.
-Na jól figyelj. -szólal meg mögülem Grayson. -Ha nem hagyod abba a papolást, és nem húztok el a kis barátaiddal innen, én itt és most ezt végig húzom a torkán. -szorít egy kést a nyakamhoz. Karoline kidülledt szemmel néz rá, Vic pedig visszahúzza őt maguk közé. Sírva nézek a szemébe, és halványan elmosolyodom, de csak nagyon halványan. Sose voltunk jó barátnők, de ő meg akar menteni.
-Elhúztatok már? -kiált mögöttem Grayson rájuk. Ashtonék csalódottan elindulnak. Marcus még egyszer visszanéz, és rám kiált.
-Szeretlek! Kérlek ne add fel! -néz a szemembe, én pedig bólintok. Megpróbálom. Muszáj leszek.
-Na végre. -szólal meg újra Grayson. -Elisa, majd szólok mikor viheted Sofit hozzá. Először én beszélgetek vele kicsit. -indulunk el. Miért érzem úgy, hogy nem beszélgetni fogunk?