Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

b e v e z e t ő

Tóth Angéla vagyok, 16 éves. Egyetlen igaz barátnőm van, Anett. A gimi első évében ismertem meg, mert átkerültem az ő osztályába. Egy dolog miatt lettünk barátok: foci. Mindig együtt focizunk, és együtt lógunk. Így év vége felé a suliba már csak egész nap játszunk a fiúkkal. A tesi a kedvenc tantárgyunk, azon vagyunk a legaktívabbak. A tesitanár, Tomibá' agyondicsér minket, amiért már nem nagyon szeretnek minket a lányok. Hát, előfordul.

Ma van az utolsó előtti nap. Végre! Egy kínkeserves tanév után végre!
A teremben ülünk, mikor Tomibá' megjelent, és megindult felénk egy csomó papírral.
-Sziasztok. Tegnap jött oda hozzám az igazgató, és ezeket a kezembe nyomta, hogy töltessem ki veletek. Beleolvastam és tudjátok mi volt?
-Nem, mi? -kérdezi meg Anett.
-Elmehettek egész nyáron Norvégiába egy focicsapatba játszani.
-Meccs lesz?
-Igen.
-Egész nyáron? -kérdezem.
-Benne van minden, döntsétek el ti.
-Mikor indulnánk? -kérdi Anett.
-Jövőhét keddre van lefoglalva a repülőjegy. -mondja.
-Akkor megkérdezzük. Viszlát. -mondtam.
-Sziasztok. -ment ki.
Anettel belenéztünk.

Focizz velünk!

Egész nyaras tábor Osloban! Ha tudsz focizni, és szeretsz is akkor itt a helyed! A nyáriszünet elejétől, a végéig! Garantált sikerélmény! A jelentkezéshez töltse ki az alábbi mezőket!

Összenézve megállapítottuk, hogy erre megyünk.

Immár ebben a tanévben utoljára, de megszólalt a kicsöngő. Az iskola kapuján özönlöttek ki a diákok.

-Majd hívlak. Szia. -köszönök el Anettől.
-Szius! -ölel meg, és elindul a metró felé. A buszmegállóhoz sietve jövök rá, hogy megint lekéstem a buszt, így gyalogolhatok. A fülhallgatómat előkeresve finom illatot érzek, így felpillantok, és meglátok egy mekit. Nemrég nyílhatott, mert még nagyon tisztának és újnak tűnt. Besétálok, és rendelek egy menüt. Az asztalnál ülve gondolkozom, mikor értesítés jön a telefonomra, egyenesen Anettől.

Szia! Engem elengedtek. Te hogy állsz? -olvasom el.
Szia. Még nem mondtam el, mert sétálok. Lekéstem a buszt. Ha megkérdeztem írok. -válaszolok.
Rendben! 😌

Eltéve a telefonom, megettem a szendvicsem és a krumplim, majd az üditővel a kezembe útnak eredtem.
Otthon belépve a sötétített lakásba, megtaláltam anyut, aki pakolászott.

-Szia. -köszönök neki.
-Szia kincsem. Milyen napod volt? -kérdezi.
-Szeretnék veled valamit megbeszélni. -mondom.
-Igen?
-Anett és én kaptunk egy papírt, hogy nyáron elmehetünk Norvégiába focizni.
-Mennyi időre?
-Hát.. egész nyár. -vakarom meg a tarkóm.
-Beszélek Anett anyukájával.
-Okés. -indulok meg a szobámba.
-Angi. -szól anya.
-Tessék? -fordulok meg.
-Nagyon szeretnél menni?
-Igen. -bólogattam.
-Jólvan kicsim. Felhívom őt.
-Okés. -indulok meg újra.