Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a r m i n c ö t

Kis idő múlva Jason és Rebeka jött ki az ajtón nyomukban Levente, és Karoline. Marcus közelebb húzódott hozzám, ami kicsit megnyugtatólag hatott rám.

Kicsit.

A többiek odacsúsztak a lábunkhoz, és onnan nézték őket.

Idő közben

-Megmagyaráznátok, hogy miért van egy rohadt nagy seb Angi arcán? -kérdezi Jason felháborodva.
-Én nem csináltam semmit, Levente volt! -mondja Karoline majd le akar ülni a földre a többiek mellé, de Jason megfogja a vállát.
-Azért csak maradj itt. -bólint majd Levente felé fordul.
-Te mit kerestél a női fürdőben? Megkérdőjelezted, hogy milyen nemű vagy? -kérdezi Jason. -Miért mentél be, és miért lett egy vágás a homlokán? -folytatja.
-A tükör miatt van, nem miattam. -válaszol.
-A tükröt te törted össze! -hangsúlyozza ki Jason.
-Angi fogta meg a szappant!
-Na jól figyelj. -fogja meg a vállát. -most megígéred mindenkinek, hogy nem leszel flegma, normális leszel, és nem bántasz senkit. Megértetted?
-Igen.
-Helyes. -momdja Jason. Na, Karoline. -mondja.

Itt megfagyott a levegő.

-Te kapsz egy esélyt, még. -mondja Jason.
-Tényleg? -csodálkozik.
-Igen. De okosan! És javaslom, hogy békülj ki a lányokkal. -fejezi be Jason, majd felénk fordul.
-Legyen szabadfoglalkozás, itt kint, a szabadban. Lemehettek a pályára is, ha szeretnétek, csak ne menjetek el messze. Vacsorára gyertek vissza, a szokásos időben. -szól, mi pedig felállunk a padról, majd mind lemegyünk a pályára, egy kért focilabdával. Karoline és Levente ott maradnak a padoknál, amit nem csodálok.
Miután elindulunk rögtön duruzsolni kezdenek a többiek.
-Hát ez azért durva volt. -mondja Faith.
-Hát ja. -válaszol Rose. -Azért erre nem számítottam.
-Szerintem senki sem. -mondja Matt, amivel egyetértettünk. A pályára leérve elkezdtünk passzolgatni, csak úgy. Egy kicsit később csatlakozott Tinus és Anett is, akik megbeszéltek valamit. A végére már egy körben álltunk, és csak úgy játszottunk, passzolgattunk. Tényleg hamar telt az idő, csak akkor mentünk vissza, mikor Rebeka lejött értünk, hogy vacsora idő van. Visszasétálva már kezdek fázni, amit Marcus észrevesz.
-Fázol?
-Egy kicsit. -vonom meg a vállam.
-Odaadom a pulcsim.
-Jaaj hagyd, nem kell. Mindjárt beérünk.
-Nem. Tessék. -veszi le lila pulcsiját.
-Marcus meg vagy izzadva! Meg fogsz fázni. Vedd vissza.
-Te is meg vagy.
-Marcus!
-Angi!
-Arggg. -mondom elvéve a kezéből a pulcsit mire ő elvigyorodik. Magamra húzva érzem meg Marcus jellegzetes illatát. Olyan kicsit vanilílás, de nem annyira mint Martinus illata, meg a méregdrága parfümjének illatát. A pulóver vége leér a fenekemig, és a kézfejemet is eltakarja.
-Ez iszonyatosan nagy Marcus! -nézek rá mire ő csak nevet. Így mentünk vacsorázni.

Az ebédlőbe tipikus ételszag, és melegség van, így visszaadom Marcusnak a pulcsiját. Az asztalhoz lépve szedek magamnak ételt, majd leülök a helyemre, immár második hete.
A többiekkel csöndben vacsiztunk, ezután a hosszú nap után, csak tömtük magunkba az ételt. Jól is esett.

Time skip

A fiúk szobájában vagyunk, és éppen hallgatjuk Karolinet, és Leventét.

-Figyeljetek. -kezdi Karoline. -Levente, és én is, elcsesztük. Az egészet. Mindenkivel kötöszködtünk, és mindenkit bántottunk. Nagyon sajnáljuk, és megpróbálunk normálisan viselkedni. Megbocsájtotok? -kérdezi.
Hosszas hallgatás után válaszolok.
-Igen. És tartsátok magatokat ehhez. Nem szerettünk volna, hogy hazamenjetek, de sok volt amit csináltatok.
-Tudjuk. -mondja Karoline.
-Sajnálom. -néz Marcusra Levente. Marcus rezzéstelen arccal néz rá, majd megszólal.
-Ne bánts senkit. Főleg ne lányt. -szögezi le, mire csak bólint.
-Ti? -fordul körbe Karoline. A többiek viszonylag kedvesen bólogattak.
-Na, iszunk a békés csapatra? -kérdezi Andrew.