Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a t v a n h é t

Angi szemszöge

Egy csomó fotós előtt állva próbálok kiutat keresni, de egy ember a telefonját fogva elém áll, és kérdez valamit norvégul.

-Elnézést, de nem értem. -motyogok angolul.
-Gyere menjünk. -fogja meg a derekam Marcus és arrébb tol a többiekhez.
-Menjünk a buszra. -szólal meg Martinus, mi pedig futni kezdünk.
-Majd felhívlak. -kiáltja Marcus apja utánunk.
-Mi ez az egész? Martinus! -kérdezi Marcus mellettem állva.
-Nem tudom! Egyszer csak megjelentek, utána apu is, és hiába hívtalak meg üzentem, nem vetted fel! -magyaráz Martinus.
-Jó, mindegy.
-Angi! -borul a nyakamba Anett. -Úgy hiányoztál! Jól vagy? -kérdezi.
-Igen. Mostmár jól. -ölelem át a hátát.
-Anyukád akart veled beszélni, de én írtam neki a nevedben.
-Jól tetted, mindjárt felhívom. -bólintok. -Fú, menjünk szerintem.
-Igen. -bólint Marcus mögülem, majd megcsörren a telefonja és elkezd beszélni norvégul.
-Martinus, ebből nagy baj lesz? -fordulok a fiú felé.
-Attól függ, hogy mit írnak bele a cikkekbe. -vonja meg a vállát.
-Minden oké? -fordulok Marcus felé aki éppen leteszi a telefont.
-Hát, ja. -húzza el a száját. -Valaki hív. -mutat a telefonomra.
-Anya az. -veszem fel a telefont. -Szia. -köszönök magyarul.
-Kapcsold csak be a kamerát kisasszony! Jó rég láttalak! Semmit se posztoltál meg semmi! Gyerünk! -utasít anya, miközben bekapcsolja a kamerát a saját telefonján.
-Anyaaa, itt vagyunk a buszon.
-Nem baj! -forgatja a szemét.
-Hát jó. -nyomom be a kamerát.
-Na végre! Jaj, ez a ruha van rajtad? De szép vagy benne. -néz végig anya.
-Igen, ma jó idő van, gondoltam ez jó lesz. -rántom meg a vállam.
-Az ott ki melletted? -hajol közelebb a kamerához.
-Őő, Marcus az. -felelek.
-Mutasd máár! -kiált fel úgy, mintha egy velem egy idős lány lenne.
-Anyaaaa! -nézek rá. -Jó, mindegy. -forgatom a szemem. Úgy is meg akarja nézni, úgyhogy mindegy.
Marcus felé fordítom a telefont, aki felnéz a sajátjából, és integetni kezd.
-Ki ő? -kérdezi.
-Az anyám. Látta a vállad. -suttogom neki.
-Aha. -Hello! -köszön anyának.
-Hello! -köszön anya vissza, majd magam felé fordítom a telefont. -Meg vagy elégedve? -kérdezem a szemem forgatva.
-Meg persze. -mosolyog izgatottan.

A szállásra visszaérve

-Nos, itt vagyunk, szálljatok le. -szól Jason, mi pedig kijövünk a buszból.
-Végre. -suttogom a szállásunk előtt megállva. -Már hiányzott.
-Te is hiányoztál nekünk. -mosolyog rám Martinus kedvesen.
-Mehetünk be? -áll meg mögöttem Marcus.
-Igen, menjünk. -bólintok mosolyogva.
-Sziasztok! -köszönt minket Rebeka.
-Szia. -intettünk mind.
-Jason, el kéne mennünk boltba tudod.. -szólt magyarul Rebeka Jasonnek.
-Mit mondd? -suttog mellettem Martinus.
-Boltba megyünk? -kérdezem.
-Mi van? -áll meg mellettem Ashton.
-Akartok jönni? -kérdezi a többieket Jason.
-Hova? -kérdezik a fiúk.
-Boltba. -válaszolunk hárman egyszerre, Anettel és Jasonnel.
-Ja, úgyis kéne már gumit venni. -indul a szobába Ashton, mire mi hangosan felröhögünk.
-Nagyon vicces. -forgatja a szemét Jason. -Hozzatok pénzt és indulunk.

-Ti mit akartok venni? -kérdezi Betty miközben belépünk a szobába.
-Én rágót. -válaszolok.
-Nekem kell betét, vagy tampon. -válaszol Anett.
-Én valami csokit veszek. Már két hónapja nem ettem. -ingatja a fejét Vic.
-Én jégkrémet fogok. -szedi elő a pénztárcáját Faith is.
-Én izét, tusfürdőt, meg sampont. -vonja meg a vállát Karoline.
-Basszus, sampon nekem is kell. Jó hogy mondod. -bólintok elraktározva az infót.
-Jöttök? -dugja be az ajtón a fejét Carter.
-Aha. -indul ki Anett.

A bolthoz érve

A boltba becsörtetve azonnal szétszéledünk, nézelődünk.
-Angi. -áll meg mögöttem Marcus.
-Tessék. -nézek rá a tamponok közül.
-Vegyek gumit? -kérdezi röhögve.
-Mi?
-Vegyek?
-Marcus. -fogom a fejem. -Nekem nemsokára meg kell jöjjön.
-Akkor ne vegyek? -kérdez vissza.
-De, vegyél. -forgatom a szemem.
-Mondtam már, hogy jól áll rajtad a szoknya? -kérdezi.
-Marcus! -nevetem el magam.

Sziasztok!
Ne haragudjatok a kihagyásért, igyekeztem a résszel, ahogy tudtam. Ígérem, hogy a következő gyorsabban jön majd! Addig is jó nyarat nektek!🌞

xoxo❤️