Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

t i z e n n y o l c

Reggeli után a pályára mentünk, ahol délig játszottunk, majd a telefonomat megfogva fordultam  Jason felé, aki azt mondta, menjünk vissza mert fáradt.

-Jason mi itt maradhatunk edzeni? -kérdezi Vic.
-Ki? -kérdezi.
-Hát mi. Így lányok. -mondja.
-Ja. Tőlem. -mondja Jason. -Itt maradsz velük? -kérdezi Rebekát.
-Persze, én addig pihenek egyet. -mondja, majd leül.
-Mi tényleg itt akarunk maradni? -kérdezem.
-Igen. Miért ne? -kérdezi Anett.
-Maradjatok már! Egy kis edzés nem árthat! -mondja Faith.
-Hát, boldog szülinapot nekem. -mondom, majd a lányok után eredek.

Time skip

Legalább másfél két órát edzedtünk. Jól éreztem magam, nem vagyok annyira fáradt.
-Lányok ideje menni mostmár. Mindjárt vacsora. -mondja Rebeka.
-Oké, akkor szedelőzködjünk. -mondja Betty. A telefonomért nyúltam, majd a többiekkel elindultunk vissza. Útközben beléptem a galériámba, ahol új képek vártak rám. Marcus szelfizgetett.

Mi?? Tegnap hozzáadott? -kérdezem.

Kétségtelen, Marcus bolond.

A szállásra visszaérve bementünk a szobánkba, majd lefürödtünk.

-Vegyünk már szoknyát! -mondja Vic.
-Minek? -kérdezem.
-Miért ne? -mosolyog. -Marcus biztos meglepődne.
-Hogyne. Még szerencse hogy hoztam. -forgatom meg a szemeim, majd előveszem a szoknyám, és egy tiszta felsőm. Fekete adidasomba bújva vártam a többieket.
-Mehetünk? -kérdezem.
-Ühüm. -mondják, így a szobából kilépve indulunk meg a fiúkhoz szoknyában. Igen szoknyában. Igen, én. Hirtelen egy sikoltást hallottunk.
-Jaj baszki a melltartóm! -mondja Faith.
-Segítünk. -pattan oda Betty, majd az összes lány körbeállja őt. Angi te addig menj be, mindjár megyünk. -mondja Anett. Így tettem amit mondott, benyitottam.
És mindenki a képembe ugrott, boldog szülinapot kiáltva.
Először fel sem fogtam, hogy mi történik. Miután eljutott az agyamig az információ, mosolyogva köszöntem meg, majd körbenéztem a szobában. Egy-két szerpentín volt felrakva, annál több lufi. A lányok megálltak mögöttem, és csak vigyorogtak.

-Ezt mind ti szerveztétek nekem? -kérdezem.
-Aha. -mondja Matt.
-Úristen, nagyon köszönöm. -nevettem el magam, majd sorban megöleltem mindenkit. Az utolsó Marcus volt, aki a fülembe súgott.

-ha nem lenne itt most senki, letépném rólad ezt a szoknyát.
-Hagyd már abba, te szelfibajnok. -mondom.
-Szóval megtaláltad őket. -mondja.
-Igen, sikerült. Egy élmény volt. -nevetek, majd elengedem őt.
Ezután elém tárult egy csokitorta 17 gyertyával.
-Jézusom, ennyit el sem bírok fújni. -mondom.
-Várj! Anyukádnak hadd fotózzalak le.
-Csak engem? -kérdezem. -Gyertek mind! -intek a többieknek.
-Add a telefont. -mondja Rebeka.
-Az enyémmel is csinálnál? -kérdezi Marcus.
-Persze. -mosolyog Rebeka majd elveszi a telefonját. -majd beküldöm a csoportba. -mondja Marcus, így mindenki megnyugszik. A tortám-és jómagam-köré állva készült el 2 fotó. Az első amin mindenki normálisnak tűnik. Mindenki szélesen vigyorog a kamerába. A második, mikor mindenki ölel mindenkit, és-vagy nevet. Vagy a szituáción, vagy a másikon. Remek képek születtek, nagyon tetszettek. Átküldtem anyának őket, hogy azért valami ajándékkal én is szolgáljak. A válasz ez volt.:

Úristen, de megégtél!!! Ugye használsz naptejet?
Nos, nem megégtem, hanem egy kicsit be volt sötétíve a szoba. Na mindegy. A tortát felvágtuk nagy nehezen, majd ettünk. Olyan kis családias volt a hangulat, hogy egész végig csak mosolyogtam.
Miután a két felnőtt kiment, visszatértünk a régi felállásba. Egymás ágyán feküdtünk, és úgy beszélgettünk. Amíg Rebeka és Jason bent volt, kizárólag a földön ültünk, vagy álltunk.
Igazából, jól elvoltunk. A fiúkon nevetgéltünk, az ikerpár elénekelte nekem valamelyik nyálas dalukat (ennél a számnál valamilyen csajt kiválasztanak, és egész végig ott ül velük meg minden) meg még beszélgettünk. A lányok elmentek átöltözni, de én Marcus kérésére szoknyában maradtam. Hogy miért? Fogalmam sincs.