Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a t v a n n é g y

-Miből gondolod, hogy ezt tettem? -kérdezi.
-Kinézem belőled. Úgyhogy húzzál ki innen, de most.  -mondom a szemébe egyenesen.
-Hagyd már abba! -röhög, majd elindul Angi ágya felé.
-Jobb lesz ha befejezed, és eltakarodsz innen. -nyílik ki az ajtó, és bejönnek rajta a fiúk, elöl Ashtonnal.
-Hoztad a sleppedet is? -kérdezi Grayson.
-Marcus. -szólal meg hirtelen Angi. A fejem rá kapom, de Grayson megelőz.
-Angi. -mosolyog barátnőmre.
-Grayson! Fejezd be. -nézek rá.
-Te fejezd be. -néz rám.
-Mindketten fejezzétek be. -kel fel az ágyból, de nem tud elindulni.
-Mi a szar van. -néz a kezére.
-Rá vagy kötve az infúzióra. -mondom neki.
-Istenem. -ragadja meg az infúziós állványt, és odasétál hozzám.
-Tudsz állni? -kérdezem megfogva őt.
-Ühüm. -bólint. -Húzz el. -néz Graysonre.
-Nem.
-Mi az hogy nem? -kérdezem. -Ő kért meg, tartsd tiszteletbe a döntését és menj innen el a fenébe! -nézek rá.
-Azt mondtam nem! -kiált, majd a kezével hirtelen eldönti az állványt, és azzal együtt elborul Angi is.
-Úr isten! -kiált fel a lány, mire én utána kapok.
-Na jó, mostmár takarodj ki innen. -mondja Ashton, majd a vállánál megragadja Graysont, és kirángatja a szobából.
-Jól vagy? -kérdezem.
-Igen. -bólint.
-Nem fáj semmid? -kérdezem. -Gyere, álljunk fel. -szedem fel a földről Angit.
-Már jobban érzem magam. -kapaszkodik a kezembe.

Angi szemszöge

A szobában fekve sírok, majd hallom, ahogy valaki újra belép az ajtón. Fáj. Mindenem fáj. A testem újra remegni kezd. Szipogva emelem fel annyira a fejem, amennyire tudom, és valaki engem néz.
-Jézusom, Angi. -suttogja maga elé Elisa. -Ki kell hívnom a mentőt. -nyúl a telefonjáért.
-Nem kell. -suttogom. -Jól vagyok. -hajtom vissza a fejem a földre. Innentől se kép, se hang.

Kis idő múlva egy ágyon találom magam, és körülvesz egy csomó felnőtt.
-Hol vagyok? -nyöszörgöm.
-Egy mentőautóban vagy, éppen kórházba szállítunk. -fordul felém az egyik mentős. -Itt már nem lesz baj, nyugi. -mosolyog rám kedvesen.
-Hol van Marcus? -nézek körbe.
-A szőke fiú a csapatával együtt busszal jön a kórházhoz. De most próbálj meg pihenni, itt már nem eshetsz el. -utasít a mentős, így a fejem visszahajtom a párnára.
-És mondd, hogy estél el ennyire a lépcsőn? -kérdezi újra az egyikük.
-Milyen lépcső? -kérdezek vissza.
-A lány, aki kihívott minket, azt mondta, hogy leestél egy lépcsőn. -néz rám egy mentős. -Mindegy, a kórházban mindent megbeszélünk, addig viszont pihenj. -fejezi be a beszélgetést, én pedig elalszom.

Marcus szemszöge

Angit segítve visszasétálok vele az ágyához, miközben Ashtonék megszólalnak mögöttünk.

-Minden rendben? -kérdezik.
-Igen. -bólint Angi.
-Miért remegsz? -kérdezi meg Carter, mire Angi rákapja a fejét.
-Mert félek. -suttogja.
Az ajtón hirtelen bejön egy férfi, mellette egy nővérrel.
-Szia. -mosolyog rá az orvos. -El tudod mondani, hogy mi történt, addig megvizsgállak. Fiatalember, kérem. -néz rám az orvos, mire odaállok Martinus mellé.
-Emlékszel arra, hogy mi történt? -kérdezi Angit a nővér, mire ő csak bólint.
-És el tudod nekünk mondani? -kérdezi az orvos.
-Igen. -bólint Angi. -A múlt héten volt meccsünk, és egy másik csapattal összetűzésbe keveredtünk, majd a meccsre rá pár nappal megjelent az a csapat a szállodánknál, és nekünk álltak. Majd az egyik barátnőmet bántani akarta ő, és csak abban az esetben engedte el, hogyha én elmegyek velük helyette. -meséli.
-És te elmentél. -mondja az orvos.
-Igen. Elvállaltam, mert tudtam, hogy előbb-utóbb úgy is ez lett volna. De ő bezárt egy szobába, rámsózott egy kisbabát, nem adott inni, se inni. Amit kikönyörögtem tőle, végül azt sem ettem meg. -mondja.
-És mikor estél le a lépcsőn? -kérdezi a nővér.
-Ezt mondta? Ő? -kérdezi döbbenten Angi.
-Egy lány mondta, aki hívta a mentőket. -mondja a nővér.
-Nem volt ott semmilyen lépcső. Nem is láttam lépcsőt sehol. -pillant rám.
-Úr isten.. -suttogja mellettem Ashton.
-Ma értem akartak jönni ők -mutat rám. -és el akartak hozni onnan. De nem sikerült nekik. A torkomhoz szorított egy kést, így elmentek. Azt akarta, hogy menjenek el. Utána, belökött a szobába, és kiabált velem. Majd megütött. Hiába mondtam, hogy ne, de megtette. Majd otthagyott. -törli meg a szemét.