Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

n e g y v e n

A siratós "megemlékezés" után, a fiúk zenétkapcsolnak, mi meg lassan, de megesszük azt az egy szem májvacukrot. Nem volt annyira rossz, egynek elmegy. Ezután mindenki feláll, és táncolni kezd, de én még maradok a helyemen. Ahogy körbenéztem Rajtuk, az összes barátomon, el kellett mosolyodnom. Igaza volt Tomibá'nak, el kellett ide jönnünk, ha nem is a szerelemért, akkor a barátokért, és a tapasztalatokért. Mert egyszer mindent ki kell próbálni.

Nagy ábrándozásomból Marcus zökkent ki.

-Nem jössz te is? -kérdezi.
-De,  persze. -állok fel majd kézenfogva megindulunk a többiek felé, akik éppen zenét keresnek.
-Na, miaz? -kérdezi a barátom.
-Legyen ez! -mondja Andrew, Ashton kijelzőjén mutogatva valamit.
-Nyugi, ez lesz. -röhög Ashton, majd benyomja a számot.

Ami a Nyan Cat.

Nem láttam a kijelzőt rendesen az előbb, de a nyávogást egyből felismerem.

-Komolyan? -nevetek.
-Nya Nya Nya Nya Nya Nya Nya. -énekel mellettem Marcus. A fejemet odakapom, és arconröhögöm.
-Brutális vagy. -ölelem meg nevetve. 
-Max az ágyban. -vigyorog, a fiúk pedig jót röhögnek a beszólásán.
-Angi, gyere képet csinálunk! -kiált oda nekem Faith, én pedig az irányukba fordulok, majd odasétáluk hozzájuk.
-Na, gyere. -int Betty, én pedig odaállok mellé, és a kamerába mosolygok. És hopp, egy újabb szelfi.
-Mi is jövünk! -kiáltják a fiúk, majd odarohannak hozzánk.
-Ennyien nem férünk bele így a képbe! -mondja Vic.
-Várj, én majd megcsinálom a képet. -szólalok meg, majd felállok az egyik székre és a telefonomon megnyitom az előlapi kamerám. -Gyertek! -mondom, majd mögémállnak, és mind a telefonomat nézik. És még egy közös képünk lett.

Time skip

Már két órája kint vagyunk, de nem unjuk. Jasonék már bementek, a fiúk pedig hoztak mindenkinek valami norvég italt, így azt iszogatva beszélgettünk a tűz körül.
-Brrr.. -remeg Anett.
-Fázol? -kérdezi Tinus.
-Aham. -mondja.
-Akkor menjünk be. -kelnek fel és beszédelegnek a szobába, de mi még kint maradunk.

-Jajj baszki, de szar ez a szék. -kelek fel róla.
-Miért? -vigyorog Matt.
-Mert tök kicsi.
-Az eddigi táborokba mindig ezeken ültünk, nekünk már mindegy. -röhög fel Ashton. Hirtelen két kezet éreztem a derekamnál, akik elhúztak, és szép lassan egy ölbe kerültem, ami a nadrág alapján Marcus ölje volt.
-Én kényelmesebb vagyok, mint a szék. -suttogja fülembe. -Helyezkedj el nyugodtan. -érzem a mosolyát a nyakamnál. A tanácsát megfogadva elkezdek helyezkedni. Azt választom, hogy keresztbe ülök rajta, és így mindkettőnknek kényelmes lesz. Marcus kicsit meglepődve, de jól fogadja az ötletem. A hasamat fogva ülök Mac ölébe, és hallgatom a többieket, akik a régi időkről mesélnek.
-Miért fogod a hasad? -kérdezi halkan.
-Mert fáj.
-Rossz napod van? -válaszul csak bólintok, majd visszafordítom a fejem a többiek felé. Egy pillanat múlva Marcus keze az én kezem mellett pihen a hasamon, majd elkezdi simogatni azt.

-Volt mikor rózsaszín melegítőbe tartotta az edzést Jason. -röhög Carter.
-Szerencsére mostmár nem. -nevet Marcus.