Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h u s z o n n y o l c

Marcus szemszöge /enyhe 🔞/

Hét óra fele felkeltettek minket Jasonék, mert kilenckor reggeli. Szuper! De miért kellett 2 órával előbb felkelteni minket? Még aludhattunk volna! Persze a lányokat már mi kell keltsük. Mivel csönd van náluk, még tuti alszanak. Ülünk az ágyon és beszélgetünk, mikor Tinus kihív a szobából.
-Igen?
-Figyelj Marcus. Azért beszélek csak veled, mert te vagy a másik felem, és benned bízom a legjobban.
-Hallgatlak Tinus. Mit csináltál?
-Mi? Semmit! Csak szeretnék kérdezni valami bizalmas, és ciki dolgot.
-Na!
-Szóvaaaaaaaal, arra gondoltam, hogy lefeküdnék Anettel, ha ő is bennevan.
-Csak ne az erdőbe könyörgöm!
-Dehogy is! Az roppant undorító volt, és megalázó! Fúj! Én itt gondoltam normál körülmények között..
-Figyelj, itt nem biztos hogy jó ötlet, mert bármikor rátoknyithat bárki, például Jason, vagy akárki. Max. Akkor, ha mi átmegyünk mind valahova, éjszaka és ti ott maradtok, de előbb beszéld meg vele, mert furán fog végződni.
-Mármint egy másik szobába?
-Aha. Vagy a lányok átjönnek, és akkor ti átmentek a lány szobába, vagy fordítva. Nekem aztán mindegy, csak ne legyen semmilyen baj belőle!
-Ígérem. Akkor ma beszélek vele.
-Oké. -indulunk vissza a szobába. A fiúk kérdezték, hogy van-e valami, de nem avattuk be őket. Remélem, hogy semmi következmény nem lesz ebből, mert akkor tuti haza kell mennünk. Így is, csak nagy nehezen engedtek el minket, ugyanis 1 héttel a nyári turné megbeszélése előtt jelentették be, hogy lesz ez a tábor, és mi ide akartunk menni. Egy nyári turné is eszméletlen lett volna, de most így 16-17 évesen ez az egyetlen tábor, ahova el tudtunk volna menni. Legalább 2 héten keresztül veszekedtünk, érveltünk a szüleinknek, akik nagy nehezen elengedtek minket. Lehet, hogyha a turnét válasszuk, akkor sosem ismerjük meg Anettet, és Angit. Szokták mondani, hogy a magyar lányok a legszebbek. Ebben igazad van. Mindketten gyönyörűek, de Angi nagyon megtetszett. A személyisége! Amit kívülről nem látsz, de ha megismered, sokkal jobban fogod szeretni. Van egy dolog, amiről még ő sem tudja, hogy tudom, az pedig az, mikor Tinus megkérdezte, hogy összejönne-e velem, de ő nemet mondott, mert ott van a sok-sok MM-er, és a távolság. Valahol megértem. De szerintem ettől függetlenül lehetnénk egy pár! Már egy ideje rágódom ezen, majd valamikor megbeszélem Angival. Nemrég békültünk ki, nem szeretném elbaszni a dolgokat.

Megint.

Ezután a többiek elkezdték Leventét baszogatni az erdős szexjelenet miatt.

-Hagyjatok már békén! Mit szóltok bele, hogy mit csinálok? Az én dolgom! És ti még szánalmasabbak vagytok, hogy utánunk jöttetek!
-Szerintem nálatok nem lehettünk szánalmasabbak. -jegyzi meg Martinus, mire felröhögünk. Levente kipattan az ágyából, és egyenesen az öcsém felé indul, és elkapja a nyakát. Martinus üti őt rendesen, csak a nyakát még mindig fogják. Felkeltem az ágyamból, és leszedtem Levente kezét az öcsém nyakáról, aki szinte levegőt nem kap.
-Gyere ki a levegőre Tinus. -mondja Matt. Ők kiindulnak, én pedig Levente kezét elengedve fogtam meg pulcsija nyakát, és kezdtem el rángatni.
-Hogy mered bántani az ikrem?! Te nyomorult! -csavarom ki a kezét.
-Húzz anyádba Gunnarsen geci! -löki el magát tőlem.

Angi szemszöge

Reggel 8 felé felébredtem, de nem magamtól. A szomszédban kiabálnak. Persze erre csak én kelek föl, senki más. A szememet dörzsölve lépek ki a szobából, amikor meglátom Martinust, és Mattet.
-Miért kiabálnak a fiúk?
-Baszdmeg ezek még mindig verekednek? -kérdezi Matt, és beront a szobába.
-Martinus, mi történt? -kérdezem, de nem kapok választ. Belépve a fiúk szobájába meglátom Marcust, akinek a keze, és szája vérzik, majd Leventét.
-Mi a franc van itt? -kérdezem a két fiú közé beállva. Marcus el akart tolni, de nem engedtem. A választ vártam, mikor Levente lebaszott egyet, és a következőt mondta:
-Takarodj innen te büdös kurva!
Ezután kb az összes fiú ráment, egyedül James segített fel a földről.
-Jesszusom! Jól vagy? -kérdezi, mire bólintással válaszolok. Az arcom fogom, ami ég. Szó szerint.
-Állítsd le őket könyörgöm! -suttogom Jamesnek, aki kifut a szobából. Én sírva várom a segítséget, ami hamarosan megérkezik.