Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a t

-Mikor jönnek már? -kérdi Faith.
-Hány óra? -kérdezem.
-Egy.
-Édesistenem. Nagyon fáradt vagyoooook. -ásítok.
-Hjaj. Én is. -mondja Anett.
-Írok valamelyiknek, hogy mivan. -mondja Betty.
-Én el fogok aludni. -mondom.
-Nem csak te. -mondja Vic.
-Na jó! Szerintem nem fognak jönni.
-Azt írják, hogy még Jasonék kint vannak a folyosón, addig nem tudnak jönni.
-2 és fél hónapot leszünk itt! Lesz még időnk velük lenni. Viszont így holnap nagyon fáradtak leszünk. -mondja Anett.
-Igaz. Én alszom. Írd meg nekik, hogy majd máskor jöjjenek.
-Szerintem is. -mondja Faith.
-Oké. -nyúl a telefonért Betty.

Egy kis idő múlva el is aludtam.

Anett szemszöge

Én még fentmaradtam, de a többiek már elaldutak. Martinus írt:

Jövünk!
Már mindenki alszik!-gépelem, de kinyílik az ajtó és 7 fiú jön be. Martinus odajön hozzám, és beül mellém az ágyba.
-Nem vagy álmos? -kérdi.
-Nem.
-Mivan? -nyöszörög Vic.
-Shhhh.. én vagyok. -mondja neki valaki, és befekszik mellé. Faith és Betty is felkeltek, és értetlenkedtek, de aztán rájöttek mivan. Egyedül Marcus állt a szoba közepén.
-Hol van Angi ágya? -kérdezi.
-Jobbra melletted. -mutatok a barátnőmre.
-Ja. -fordul oda és bemászik az ágyba.

Angi szemszöge

Mocorgást érzek. A szemem megdörzsölve rájövök hogy bealudtam. Felemelem a fejem, és látom hogy mindenkinél ül/fekszik valaki. Oldalra fordulok, és egy szőke hajtuhatagot látok.
-Marcus? Mit keresel itt? -kérdezem.
-Átjöttünk.
-Hajnali fél háromkor? -nézek a telefonomra.
-Igen. Jasonék most mentek el aludni. -mondja.
-És miért az én ágyamba feküdtél bele?-kérdezem.
-Miért, kiébe kellett volna? -kérdez vissza.
-Argh! Na mindegy. Jóéjt. -fekszem vissza.
-Hülye vagy? Ne aludjál már!
-Aludni akarsz? -kérdezi Faith.
-Ajjj már akkor nem alszom. De csináljunk valamit!
-Kérsz hellt? -kérdi valaki.
-Mit?
-Hellt. Hoztunk.
-Úú! Én kérek! -mondja Anett.
-Jó. -mondja Martinus.
-Adsz nekem is? -kérdezem.
-Nekem is! -mondja mindenki, így helleztünk. Egy idő után a fiúk egyre többet ittak, ami hatására Marcus folyamatosan beszélt, annyira felpörgött.
-Valaki hallgattasa már el! -mondja Martinus.
-Angi, csókold meg vagy valami. -mondja Faith, ami mindenkinek tetszett, így ezt kérték tőlem folyamatosan. Odafordultam Marcushoz, és feléhajolva betapasztottam a száját.. a számmal. A derekamat megfogva magára húzott, és úgy folytattuk tovább. A derekamról a fenekemre csúsztatta a kezét. Ott faltuk egymást, mikor valaki hirtelen vakuzott oldalról. Oda akartam fordulni, de Marcus magához szorított, így ezt nem tudtam megtenni. Mikor elszakadtam tőle, vigyorogva nézett rám. Ráültem a derekára, és kérdeztem.
-Ki fotózott?
-Én. -mondja Martinus.
-Legalább mutasd meg. -mondom, mire Martinus felkászálódott.
-Leszállsz rólam? Utána visszajöhetsz, ígérem, csak a képet én is látni akarom. -mondja vigyorogva, mire a többiek felröhögnek.
-Nagyon vicces vagy. -forgatom a szemem, és belenézek Martinus telefonjába, ahol ott virítok Marcussal. Nem lett rossz kép. Várj! Nem fúj!
-Jézusom. -röhögök. A fiúk egymást vizslatják.
-Most mivan?
-Semmi. -mondják vigyorogva. Martinus visszasétál Anetthoz.
-Mostmár fogd be. -parancsolok Marcusra.
-Ne mondd hogy nem élvezted. -vigyorog Marcus, mire nem mondok semmit.
-Na jó mostmár alszom. Jó éjt. -fekszem vissza a helyemre.

Pár óra múlva

Egyszer csak lezuhanok az ágyról. Felkelve látom, ahogyan Marcus elterül az egész ágyon. Nemtörődve azzal hogy alszik, felkeltettem.
-Marcus! Marcus! -bökdösöm.
-Mm... mit akarsz? -kérdi.
-Leestem miattad az ágyról! Menj el vagy nem tudom!
-Megy a bánat.. -motyog.
-Nehogy vissza aludj! Miattad leestem az ágyról!
-Ajj jó gyere! -paskolja meg a hasát.
-Mivan?
-Gyere már, éjszaka van! -mondja, mire rámászok. De csak azért, mert nincs más választásom. A derekamat átkarolva nyom egy puszit az arcomra.
-Jó éjt.
-Neked is. De ne forgolódj!
-Jó. -kuncog. Hát, így aludtunk.