Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h a t v a n e g y

Angi szemszöge

Reggel Sofia sírására kelek.
-Shhh.. nyugi. -veszem fel a lányt. -Éhes vagy? -kérdezem, miközben felállok vele. -Máris adom a reggelit, nyugi kicsilány. -mosolygok rá. Legalább ő ne érezze magát szarul. Mellesleg, az éjszaka nem sírt. Wow.

-Na gyere csak. -nyitom ki az egyik pürés üveget, és letérdelek az ágy elé. -Jön a hami. -tartom felé a kanalat, mire a száját kinyitja Sofi, és megeszi a pürét.
-Ügyes vagy. -kanalazok ki megint egy adagot. És még így ment egy darabig, amíg már el nem hajolt Sofi a fejével.
-Szóval elég volt, értem. -csavarom rá a tetejét az üvegnek. -Hozok innit, addig maradj így, okés? -állok fel. Angolul magyarázni egy norvég csecsemőnek valami csodálatos.
Már pont elfordulok, mikor kattan a zár, és az ajtón belép Grayson meg Elisa.
-Hogy aludt? -kérdezi.
-Csöndben. -mondom, majd leülök az ágyra.
-Szörnyen vicces vagy. -forgatja a szemét. -Kicserélted már a pelenkáját? -kérdezi.
-Nem, most adtam neki ennit.
-Miért nem cserélted ki? -kérdezi.
-Mert sírt, és nem volt büdös. -mondom.
-Azt mondtad, csöndben aludt!
-Reggel sírt, mivel reggel szoktak az emberek reggelizni. -tárom szét a karom.
-Istenem, mindegy. Cseréld ki a pelenkáját. -mondja.
-Szeretnék én is reggelizni, de nem pürét. Meg tegnap óta nem ittam.
-Akkor elmész a WC-be, és iszol, én utána hozok neked kaját, te meg cseréld ki neki a pelenkáját, majd vidd innen. -mondja Grayson, majd a karomat megragadva bevisz a lány vécébe.
-Tessék, igyál. -lök egy csaphoz.
-Azt hittem a vécéből kell igyak. -fűzöm hozzá gúnyosan.
-Kuss. -nyitja meg a csapot, én pedig odahajolok és iszom.
-Ugye tudod, hogy mindennek ára van? -kérdezi.
-Mi van? -kérdezek vissza.
-Adok ételt, meg ihatsz, de tudod, hogy akkor az enyém leszel.
-Tessék? -hajolok el a csaptól.
-Tudom, hogy csak azért mondtad azt, hogy lefeküdtetek, hogy hagyjalak békén.
-Nem, tényleg lefeküdtünk. -vágok a szavába.
-És ezt higgyem is el? -kérdezi.
-Rajtad áll, hogy elhiszed-e vagy sem, de mi lefeküdtünk. -kötöm ki. -Végeztem. -lépek el a csaptól.
-Ma este én vigyázok rád. -mondja és a karomat megfogva visszavisz a szobába, és ránk zárja az ajtót Sofival.
-Megint csak ketten maradtunk. -sétálok Sofihoz, majd felveszem. -Mit szeretnél ma csinálni? -mosolygok rá. -Gyere, nézzük meg, milyen játékaid vannak. -sétálok Sofi cuccaihoz a lánnyal a kezemben, majd elkezdek kutakodni a táskában.

Marcus szemszöge

A "megbeszélés" után a szobába indultunk, mikor értesítés jött Angi telefonjára.
-Ki az? -kérdezi Vic.
-Az anyukája. Azt kéri beszéljenek. -olvassa el Anett.
-Írj neki a nevében, hogy most nem jó. -mondja Tinus.
-Várjatok. Van itt még egy, most jött, de.. -mondja Anett.
-De mi? -kérdezem.
-Ezt Grayson küldte. -mondja.
-Mi? -veszem ki a kezéből a készüléket, és elolvasom amit írt.

Grayson: Marcus, jegyezd meg a mai dátumot, mert ma fogok szórakozni Angival😉 a babacuccok már megvannak. *fotó egy rakás cuccról*

Kétszer olvasom el az üzenetet, majd Martinus kiveszi a kezemből, majd kitágult szemmel nézi a telefont.

-Úr isten. -suttogja.
-Mi az? Mit ír? Mondjátok már el! -kéri Anett.
-Lefotózott egy csomó baba cuccot, és azt írta, hogy ma este fog szórakozni Angival. -mondom ki, majd a szemébe nézek. Anett rémülten és értetlenül néz rám, majd elsírja magát.
-Szóljunk Jasonnek, hogy ezt most el kell intéznünk. -indul ki a szobából Ashton. -Készülődjetek össze, indulunk a szállásukra.
-Elverumba? -kérdezi Karoline.
-Oda. -bólint Matt.

Angi szemszöge

-Szóval, melyik játékkal játszunk? -kérdezem, miközben előkotorom a játékokat. Mikor a kezembe akad egy felöltöztetett nyuszi, Sofi kinyújtja a kezét érte.
-Szóval a nyuszival. -indulok vissza az ágyhoz. -Ő a kedveced? -ülök le az ágyra, majd magammal szembe fordítom Sofit.
-Itt a reggeli. -jön be a szobába Grayson 2 almával.
-Te most viccelsz? -kérdezem.
-Te kértél reggelit, és ennek bizony ára is lesz.
-Te hülye vagy? -kérdezem.
-Ma este tudod mi lesz cica. -adja oda az almákat.
-Majd meglátjuk. -mondom.
A "beszélgetésünket" egy fiú zavarja meg, és norvégul hadar valamit Graysonnek, majd megragadja a karomat.
-Mi az? Várj, nem hagyom itt a gyereket. -lépek vissza Sofihoz.
-Indíts kifele most! -kiált rám. -A gyereket meg add oda Elisa-nak! -szorítja meg a karomat, és kihúz a szobából. -Kussolsz, mert ha meglát valaki, véged. -sziszegi, majd bezárja az ajtót, és a csapattársaival kivonulunk az épületből. Az edzőjük kérdez is tőlük valamit, amire egy lány válaszol, majd még kiált valamit a csávó, és mi otthagyjuk.
-Hova megyünk? -kérdezem.
-Fogd be! Elisa fogd meg a gyereket. -mondja Grayson, én pedig átnyújtom Sofit Elisanak.

Sziasztok!
Megint itt egy újabb drámai rész. Én személy szerint nagyon élvezem, hogy ilyen "komoly" részt írhatok, de a számításaim szerint, ennyire nem akartam elhúzni a könyvet. Maximum, olyan 50 vagy 80 részt terveztem, de ki tudja mi lesz ebből, ez a "Graysonos sztori" is elég régóta megy már. Elég jó vagyok a dolgok elhúzásában😅. De azért remélem tetszett ez a rész is, hamarosan jön a következő.

xoxo