Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

n e g y v e n n y o l c

Feszülten figyelünk a bíróra, aki int Anettnek, ő pedig ránk néz. Az egész pályán csönd van, mindenki minket figyel. Anett rám néz, én pedig látom a szemében a félelmet. Egy aprót bólintok neki, hogy készen állunk, ő pedig vesz egy nagy levegőt, és elpasszolja Carternek, Carter passzolja Martinusnak, Martinus nekem, én pedig próbálom Marcusnak, de beálltak elé, így megpróbálom egyedül berúgni.

És sikerült.

A bíró sípolt egyet, én pedig megkönnyebbülten ugrottam fel. A csapattársaim körbeöleltek, köztük Marcus is. Mosolyogva indultam vissza, mert középkezdés jött.

Kis idő múlva Jason lehívott, és felment Levente.
-Gyere, fújj egyet. -mondja, miközben odasétálok hozzá. -Szép volt. -mosolyog rám az edzőm.
-Köszönöm. Nehezen lett meg, de sikerült.
-Jaa, láttam, durva volt. -bólogat. Mellettem Rose és Andrew ült, akik eddig szurkoltak a többieknek.
-Nagyon ügyes voltáááál! -mosolyog rám Rose.
-Elég komoly volt, grat. -vigyorog Andrew.
-Köszi. -mosolyogok rá.

Nemsokára vége lett a félidőnek, úgyhogy a többiek is lejöttek a pályáról. Nagy az öröm, mert 1-0-ra vezetünk. A pálya szélén mosolyogva öleltem meg Marcust, mikor belesúgott a fülembe.
-Nagyon ügyes voltál.
-Köszönöm. Te is. -suttogom én is fülébe.
-Nem fájt? -kérdezi.
-Mi?
-A lökés. Grayson fellökött. -hajtja le a fejét.
-Nem fájt, nem lökött nagyot, nyugi. -emelem meg a fejét az állánál fogva, majd rámosolygok.
-Akkor fel akartam menni, de Jason visszafogott. -szorítja ökölbe a kezét.
-Nem kellett, mert tényleg nem volt semmi.
-Jó, de akkor se lökdössön! -durcázik.
-Marcus!
-Jó, na. -mosolyog, a többiek pedig hozzánk jönnek idegesen.
-Mi az? -kérdezi Marcus.
-Ha döntetlen lesz, a másik csapat ragaszkodik ahhoz, hogy játszanak a lányok a lányok, fiúk a fiúk ellen. -mondja Ashton.
-Mi van? -kérdezem.
-Most mondták. Odajött a bíró, meg a másik edző, hogy ez lesz. -folytatta.
-Picsába már velük. -forgatja a szemét Vic.
-Meg tudjuk csinálni, most is megcsináltuk. -mosolygok.
-Így van. -jön hozzánk Jason. -Igyatok gyorsan, mert mindjárt kezdődik a második félidő! Akik kezdésnél voltak, azok jöjjenek a padra. -mondja.
-Jó. -indulunk meg a padok felé, ahol vizeink sorakoznak. Mind ittunk, majd a többiek felmentek a pályára, mi hárman pedig leültünk. Oldalra néztem, a másik csapat irányába, akik egymást átkarolva tanácskoztak, majd elindultak a pályára. Mintha egy lány megérezte volna, hogy nézem őket, vagyis főleg Graysont, aki sikeresen fellökött, szúrós szemmel nézett rám, majd hozzábújt a fiúhoz, aki egy puszit adott neki. A csaj gúnyosan visszanézett rám, majd "mosolyogva" elfordult. Hát, vele sem leszek jóba.

A sípszó hamarosan megszólalt, így kezdetét vette a 2. félidő. A többieket figyeltem, akik nagyon próbálkoztak, mert az ellenfelek kezdtek bedurvulni. Jason már mondta, hogy álljak fel, mert lehívja Martinust, akinek belerúgtak a térdébe, és alig bírt menni.
-Angi menj, Martinus gyere le! -ordít Jason, én pedig felfutok a pályára, egyenesen az ellenfél felé, hogy megakadályozzam a gólt. Amint elvettem a labdát, előre rúgtam, és elkezdtünk rohanni, eközben láttam feljönni Marcust a pályára, Rose pedig elkocogott mögöttem. A labdát nem tudtuk berúgni, ők pedig jöttek vissza. Marcus beállt közvetlen a kapu elé, ezzel segítve a kapusunkat, előtte, meg páran álltak, védőként, mi páran meg megpróbáltuk elvenni a labdát.
Már vészesen közel volt a kapuhoz a labda, mikor Marcushoz került. Aki mellett elgurult a labda, de sikerült megfognia, és megpróbálta előrerúgni, mikor az egyik ellenfél addig furakodott, hogy belerúgott. És bement. Mindenki lefagyva nézte a kaput, mikor a bíró sípolt hármat.

Azaz véget ért a 2. Félidő.

Marcus szerintem fel sem fogta, csak nézett. A többiek pedig csak szidták a másik csapatot. Hol norvégul, hol angolul. Egyedül Marcus és én nem szóltunk semmit. Meg James. Ő végképp nem tudta felfogni. Ránéztem Marcusra, aki rámkapta a tekintetét. James nemsokkal mögötte állt, és a fejét fogta.
-Gyertek, menjünk le, biztos mindjárt jön Jason is. -terelem le a többieket a pályáról. James szomorúan elkullog mellettem, amit a többiek is észrevesznek, és moslyogva próbálják meg vigasztalni. Martinus hátrafordul, és akkor meglátta Marcust.
-Mindjárt jövünk. -mondja.
-Rendben. -sóhajtok. Visszafordulva látom, ahogy Marcus leül oda, ahol állt, és a fejét fogja. Odasétálok hozzá, és leülve elé,'átölelem.

Sziasztok! Mindenkinek boldog új évet kívánok!🥳 puszi❤️

xoxo