Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

ö t v e n h á r o m

Jason kiabálása megérte, ugyanis mindenki elhallgatott.
-Húzzuk ki, de ott fogok állni a kapu mögött. -mondja hirtelen.
-Oké. -egyezik bele a bíró.
-Mi? -kérdezzük.
-Megy az idő. Engedjük el, lesz másik gól. -fordul felénk.
-A faszomba már ezzel. -indul el Vic visszafele. Mi pedig szitkozódva követtük. Jason beállt az ellenfél kapuja mögé, mi pedig középkezdéssel kezdtünk.
-Ki rúgja? -kérdezi Karoline.
-Szerintem most ne te, Angi. -néz rám Anett.
-Mert? -jön oda Betty.
-Remeg. Ideges. Őt hagyjuk meg, majd felrúg valakit.  Jössz? -beszél Bettyhez.
-Aha. -cserélünk helyet. Ilyen, mikor Anett ismer.
A bíró sípol, ők pedig kezdenek. Én előrébb futok, passzt várva, amikor egyszerre 2 dolog történt.

Beálltak elém, és oldalt a fiúk JBL-en valami idegbaszó számot.

A lányt idegesen félrelökve fogadom a passzt, majd előre viszem, és passzolok Rosenek.

A többiek hátrébb voltak, így csak egymásra számíthattunk. Rose cselezett, ahogy csak bírt, én pedig fogadtam a passzokat, és adtam is. A kapuhoz érve egy pillanatra néztem Jasonre, aki szinte annyira drukkolt, hogy a zenét sem kapcsoltatta le.

Rose passzolt, én pedig rohantam a labda után. Nos, Rose is kicsit ideges volt. Kicsit. Közben elindult valami filmzene a háttérből. Nagyszerű.
Hirtelen megállt a labda.

Egy lány lába alatt.

Amint megláttam, azonnal rúgni kezdtem őt. Lábát. Részletkérdés.
Közben a többiek is már ott voltak melettem, így odapasszoltam Karolinnek, aki azonnal továbbpasszolta Anettnek, aki rámnézett.

Elkezdtem futni, ő pedig vezette a labdát. A többiek szorosan mellette mentek, és rúgdostak mindent, és mindenkit. Majd hirtelen passzolta, amit sikeresen átvettem, és jött az igazság pillanata. Belerúgtam, és bement. De most úgy igazán.

A nézők üdrivalgásban törtek ki, a lányok pedig majd' rámugranak örömükben. A bíró Jasonhoz fordult, aki örömmel jelentette be, hogy gól született. Oldalra siklott a tekintetem. Marcus, és a többiek mosolyogva figyeltek, és bátorítottak minket. Én is visszamosolyogtam Marcusra, majd átnéztem a másik oldalra, a szüleihez. Emma ugrált, a szülei pedig mosolyogva beszéltek, majd rám néztek. A többiekhez visszafutva álltam be, és vártam a középkezdést.

Time skip

Az állás még mindig 1-1, de véget ért a félidő. Jönnek a fiúk. Ajjaj.

A pályáról lesétálva Marcus nyújtja nekem a kulacsom, én pedig beleiszom.
-Végre. -ülök le mellé.
-Szomjas voltál? -kérdezi.
-Igen.
-Nem csodálom. Te mindig szomjas vagy. -kuncog.
-Te is az leszel. Tudod milyen fárasztóak? -teszem karba a kezem nevetve.
-Naná.
-Hé fiúk, gyertek! -szól hirtelen Jason, mire Marcus feltápászkodik.
-Ügyesen. -fúrom a tekintetem a szemébe, mire mosolyogva bólint, majd ad egy puszit, és elmegy. Annyira szeretem őt!

A lányokkal letelepszünk a kispadra, miközben Jasont figyeljük, aki a fiúkkal beszél, vagy csak próbál (?) , mindenesetre a fiúk a másik oldalt figyelik feszülten. Jason megkocoktatja Martinus vállát, majd folytatja a beszédet, majd a fiúk hamarosan felmennek a pályára.

-Gyerünk, fiúk! -kiáltom oda nekik.
-Rúgjatok góóóóóólt! -bátorítja őket Betty.
-Menni foooog! -száll be Vic is.

A meccs elkezdődik, és Graysonék kezdenek. Marcus és Martinus borzalmasan sokat fut, és rúgdosódik.

a meccs közben

Grayson a kapu felé siet a labdával, mire Marcus bevág elé, és sípcsonton rúgja, majd tovább vezeti a labdát. A bíró már sípolni akar, mikor Grayson felpattan, és megragadja Marcus vállát, mire Tinus odarohan. Grayson Marcust a vállánál fogva löki arrébb, majd Tinus felsegíti. A lányokkal összenézve a pálya széléhez rohanunk. Próbálom felvenni a szemkontaktust Marcussal, de egyszerűen nem megy. Mogyoróbarna szeme szikrát szór, mögötte a testévéréjé is. És akkor még ott van a többi fiú.

A meccs leáll. Naná, hogy leáll.
Marcus odamegy Graysonhöz, és a vállát meglökve kérdezgeti, hogy mi a franc baja van. Mögötte Martinus csípőre tett kézzel áll, és várja, hogy megüthesse Graysont. A többi fiú felé fordulva összetalálkozik a tekintetem Ashtonnal, aki tudja, hogy mit kérek tőle. Hogy szedje szét őket. Minél hamarabb.