Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h u s z o n k i l e n c

Jason beront a szobába, és kiabálva szétszedi a fiúkat. Marcus odalép hozzám és megölel, de én kibújok az ölelésből, és őt pásztázom.

-Jól vagy? -kérdezem. -jesszus ez nagyon vérzik! -fogom meg a kezét, de elengedem, mert felszisszen. -Gyere mossuk meg egy kicsit hideg vízzel. Jason felé fordulok, aki még mindig örjöng. -Elmegyünk lemosni a kezét, meg az arcát.
-Jólvan! Utána kérjetek Rebitől gézt és kösd be! -mondja.
-Rendben. -nyitom ki a szobaajtót, és Marcust előre engedve kilépek rajta. Nem törődve, belépek a lány vécébe, Marcus ujját fogva. Becsukja az ajtót, és mellém lép.
-Add a bal kezed. -kérem, majd a tenyerembe rakja. Kinyitom a csapot, és kicsit hideg vizet engedek bele a tenyerembe, majd végigsimítom Marcus kezén. Felszisszen.
-Nyugi. Lassan csinálom. -mondom halkan. Megint bevizezem a tenyerem, és véres kezére teszem. A csap alá nem teszem, mert akkor tuti visítana egyet. Egy-kettő mélyebbnek tűnt. Sajnos. Nem szeretném, hogy hegek legyenek a kezén. Nekem van 1-2, és nem vagyok büszke rájuk. Várjunk! Anya tett nekem seb tisztító krémet! Szuper!

Lassan, lemostam Marcus bal kezét, majd a jobbat.
-Légyszíves fogd össze a hajad, az arcod is megmosom. -kérem megint.
-Adsz egy hajgumit?
-Igen. Tessék. -veszem le a kezemről majd ő beköti vele szőkés haját. Vizet engedek a kezembe és óvatosan végigsimítom az arcát. A sebekre is tettem egy kis vizet, de kár volt, mert a vére el kezdett folyni az állán.
-Jajj baszki! -mondom.
-Semmi baj, majd letörlöd. -mosolyog. Jobban szeretem a gyengéd Marcust, mint a verekedőset.

Arcát is megmosva veszem le a kezemet róla, és törlöm meg.
-A te arcod nem törlöm meg, majd beszívódik. -mondom. -De mostmár gyere. -nyújtom a kezem, de ő visszahúz.
-Köszönöm, hogy aggódsz miattam, de inkább nekem kéne miattad. Nem fáj az arcod? -kérdezi a hajamat félrehúzva.
-Nem. -hajtom le a fejem. Hirtelen magához húz, és megcsókol. Derekamat megfogva húz magához jobban, én pedig kulccsontjára teszem a kezem.  Miután elváunk egymástól, megragadom a kezét, és egyenesen a szobánkba húzom, hogy bekrémezzem, és bekössem a kezét.

A szobába belépve csöndet intek Marcusnak aki ezt megfogadja, de érkezésünkre felébred Vic.

-Mi történt? -kérdezi nyűgösen.
-A szokásos. Verekedés.
-Korán reggel?
-Igen. Speciel Leventével. -trécselek.
-Mi? Komolyan szétrúgom ennek a gyökérnek a fejét! Már idegesít! -csapkod.
-Héé, nyugi. -csitítja Marcus, én pedig a bőröndömért nyúlok, hogy kivegyem belőle a krémet.
-Tarsd a kezed. -kérem, mire kinyújta azt.
-Mit csinálsz? -kérdezi.
-Hogy ne legyen heged, bekenem. Holnap is. És azután is. Meg majd azután is. Míg nem gyógyul meg. -kenem ki az ujjamra közben a fura állagú krémet.
-Fúj, ez olyan mint a takony! Ne kendd rám!
-Marcus! Felkelted a többieket.
-Akkor sem. Blöá. -nyújta ki a nyelvét. Ilyenkor nem tudom, hogy ő 16, vagy 6.
-16 évesen így reagálsz egy krémre? -vonom fel a szemöldököm.
-Már 17 vagyok kikérem magamnak!
-Akkor 17. -adom fel, majd bekenem a sebeket. -Gyere menjünk gézért. -állok fel, majd engem követve kimegyünk az ajtón, egyenesen Rebekáék szobája felé.

Sziasztook!

Bocsi hogy nem raktam ki a részt, de jelenleg most megyek haza a versenyről, és csak most jutottam nethez... remélem tetszik a rész!❤️