Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h u s z o n e g y

-Kezdem azt hinni hogy csak erre mész. -mondom mire idegesen magához ránt.
-Ide figyelj. -kezdi olyan hangnemben amit még sosem hallottam tőle. -jobb ba tudod, hogy az öcsém, és én bárkit megkaphatnánk. De tényleg. Van több mint egy millió lány rajongónk. Simán megcsináljuk. De te ne hidd azt, hogy te csak szexre kellesz. Ha erre kellettél volna, már meg lett volna, és otthagytalak volna utána. De nem tettem, és nem is tervezem. Bízz bennem. Kérlek. Ugye ezt meg tudod nekem tenni? -kérdezi.

Van az, mikor ha sokáig nem válaszolsz, azzal válaszolsz.

Marcus felémtornyosulva várta a válaszomat, de én megnyikkanni sem tudtam.

-Hát, rendben. Majd szólj, ha bízol bennem. -enged el, és a ruháit felvéve otthagy a szobában. Nem azért nem válaszoltam, mert nem bízom benne, hanem az amit, ahogy mondott. A szobában állva jöttem rá, hogy megbántottam. Mire eljutott az agyamig a tudat, addigra már sírtam. Felkaptam magamra a pizsamám, meg egy pulcsit, és kimentem cigizni.

A földön összekuporodva cigiztem, és sírtam egyszerre. Nagyon bunkó voltam Marcussal, nem ezt érdelmi. Nem voltam sokáig egyedül, ugyanis megjelent valaki.

-Mi történt? -üti meg egy hang a fülemet. Odafordítom a fejem, és Martinus alakját pillantottam meg a sötétben. Lekuporodva mellém várta a válaszom.

-Összevesztünk Marcussal. -suttogom. 
-De min? Az előbb bejött a mi szobánkba, kihívott engem, és mondta, hogy majd küldjük el a lányokat valamikor, hogy vissza tudjon menni a szobánkba. Én nem értettem hogy mivan, de láttam az arcán, hogy nem akar beszélni róla.  A lányokat visszaküldtem a szobába, Anett pedig meg akart keresni, de mondtam neki, hogy majd én. Mi történt? -kérdezi.

-Kérlek ne mondd el senkinek, mert kissé kínos lesz. -mondom.
-Rendben. -bólint.
-Marcussal elvoltunk, egymást szivattuk, aztán én a tükörben néztem a nyakam, ő pedig mögém jött, és én szóba hoztam azt -nyelek nagyot. -hogy remélem nem csak azért van velem, mert le akar feküdni velem, erre ő mondta, hogy ti nem olyanok vagytok, és hogy bízzak benne, erre rá is kérdezett, hogy "ugye ezt megtudod tenni?" Én erre nem válaszoltam, mert le voltam sokkolva, erre elviharzott. Ennyi. -fejezem be. Martinus egy ideig nem szólalt meg.

-Figyelj. Ha Marcus ilyet mondd, akkor az biztos hogy igaz. Beszélgettem vele kettesben, és mondta hogy tetszel neki. Sokat mesélt, hogy veled boldogabb, és jól érzi magát. -meséli. -Na meg a buszos történet is ott van, mondta, hogy örül, hogy van csókolózós képetek, mert ő is akart, csak félt, hogy mit reagálsz. -mondja, én pedig sokkolva hallgatom. -Ismerem a bátyám, meg fog neked bocsájtani, csak ne hagyd ezt veszni. Vagy ma, vagy holnap, -mondja. -ja várj, elmúlt éjfél, szóval pár óra múlva szerintem beszéljétek meg. -mondja. -Marcus máshogy bánt volna veled, ha csak arra ment volna, hogy megdugjon. Látott benned valamit, és emiatt nem csinálta. Hidd el, ő nem haragszik rád, csak kicsit megsértődött, de nem lesz baj. Ha szeretnéd, beszélhetek vele én is. Ismerem Marcust, ő a másik felem, tudom milyen. Ha te nem lépsz, egy idő után ő fog, de azt ne várd meg. Te lépj. -mondja.

-Köszönöm. -mondom majd felkelek vele együtt a földről. -most hol van?
-Nálunk, de szerintem alszik. Most hagyd, menj te is aludni. Holnap ha kell én is beszélek vele. -mosolyog.
-Én nem akartam megbántani őt. Én is szeretem őt, imádok vele lenni. Most is, annyira elvoltunk, csak én a nyakammal foglalkoztam, annyira hülye vagyok! Nem szeretnék vele rosszba lenni.
-Tudom. Ő sem. Érzem. Holnap megbeszélitek, most láttam rajta, hogy szomorú, és kimerült. Holnap frissen megbeszélitek. -mosolyog. -egyébként mi van a nyakaddal? -kérdezi.
-Csak kiszívta. -legyintek.
-Oké. Menjünk aludni. -int, mire elindulunk.
-Jóéjszakát Martinus, és köszönöm.
-Nincsmit. Jóéjt. -lép be a szobájukba, mire én is elindulok be.

Halkan kinyitom az ajtót, és látom, hogy a lányok mind alszanak. Kivéve Anett, aki érkezésemre kikel az ágyból, és a karomat megragadva visz ki, és a wc felé vezet. Ott felkapcsolja a villanyt, és kérdőre von.

-Összevesztem Marcussal. Vagyis, megharagudott rám.
-De mit csináltál? Vagy mi volt? -kérdezi én pedig sóhajtva, elmondom neki.