Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

n e g y v e n h a t

Korán reggel a folyosóról jövő hangos ajtócsapásra keltem fel, de nem csak én, hanem mindenki. Egymásra néztünk, de nem szólt senki semmit. Angi a szemét dörzsölve feküdt mellettem.

-Mi van már megint? -kérdezi.
-Nem tudjuk. -könyökölök mellette.

10 másodperc múlva Jason rontott be a szobába.

-Nem tudom hogy hol vannak a fiúk, de. -néz ránk- készüljetek, ma meccs van! Elfelejtettem szólni, és időbe oda kéne érni, van másfél óránk! -hadarja Jason.
-Mi? -kérdezzük mind, de választ nem kapunk, mert Jason becsapja az ajtót.
-Ez fasza lesz. -mondja Betty, és kikel az ágyból, és kihúzza maga mellől Jamest is.
-Hallod Angi, le akarod sminkelni a nyakad? -kérdezi meg Vic.
-Passz, megnézem. -kel fel, és a tükörhöz sétál. Elképedve nézi a nyakát, majd megfordul.
-Igen, de nem fog lefolyni? -kérdezi.
-Csak nem. -mondja Vic. -De akkor menj először te fürdeni, hogy utána lesminkeljük, fiúk, menjetek mostmár ti is, mert készülni kell. -adja ki a parancsot, így felkászálódunk.
-Martinus! -szólok az öcsémhez, mire megfordul a barátnőjével együtt. -Ma anyáék kint lesznek a meccsen. -mondom. -Tegnap este felhívtak, és kérdezgettek Anettékről, aztán mondták, hogy ma találkozunk a meccsen, de én sem tudtam, hogy ma lesz meccs! -teszem fel védekezően a kezem.
-Mi? -kérdezi az öcsém.
-Mi? -kérdezi Anett.
-Mi? -kérdezi Angi mögülem. -Ma találkozom a szüleiddel? -kérdezi.
-Nagy a valószínűsége. De tegnap már láttak.
-Hol?
-A kezed rajtam volt, és megkérdezték, hogy ki az, és hát, meg kellett mutassalak. -vakarom meg a tarkóm.
-Még szerencse, hogy a nyakam nem látszott. -csukja be a fürdő ajtaját.
-Basszus, engem is hívtak anyáék. -nézi Tinus a telefonját.
-Írjál nekik, hogy lesz meccs, és ott találkozunk. -mondom neki. -De amúgy nyugi már, nem lesz semmi baj. -lépek az ajtó felé. -jöttök? -kérdezem a fiúktól.

Másfél óra múlva

Mezben sorakoztunk Jason előtt, aki tiszta ideg volt.
-Mehetünk? -kérdezi.
-Igen. -válaszol a többség, így elindulunk a busz felé.

Amit az a kevésnyi nap is agyonsütött.

Az ajtó kinyílt, mi pedig felszálltunk a  meleg buszra.
-Basszus, remélem, hogy nem jön le a smink. -izgul Angi.
-Ha lejön, akkor lejön, nincs vele semmi baj. -mosolygok rá.
-Hát jó, de a szüleid mit szólnának hozzá? -kérdezi.
-Reméljük, hogy semmit. -húzom el a szám.

A pályán

A meccs helyszínére érkezve Angi szorongatja a kezem.
-Hé, nyugi, anyáék már tegnap azt mondták, hogy szép vagy.
-Alvás közben gyönyörű lehetek. -vágja rá. -Látod őket? -kérdezi.
-Hááááát. Igen! Ott van a húgom is. -mondom.
-Ahaa. -válaszol bizonytalanul.
-Nem lesz semmi baj, bízz bennem. -adok egy puszit homlokára. A cuccainkat lerakva mentünk a pálya széléhez a többiekkel. Anett és Angi a többi lány mellett állva várt Jasonre, aki valamit írt egy szervezővel.
-Akkor jöttök? -kérdezi őket Tinus.
-Jason azt mondta, hogy beszélni akar velünk. -mondja Angi.
-Akkor gyere, menjünk mi, majd utána visszük őket. -szólok öcsémnek, és megindulunk a családunk felé.

-Sziasztok! -érünk oda hozzátok.
-Sziasztoook! -mosolyognak ránk, majd megölelnek mindkettőnket. -Milyen a tábor? -kérdezi anya.
-Nagyon jó. -mosolyog Tinus.
-A lányok hogy hogy nem jöttek? -kérdezi Emma.
-Az edző beszél velük, de jönni fognak.
-Valaki már itt is van. -mosolyog apa. Hátrafordulva megpillantom Anettet. Tinus mosolyogva tartja felé a kezét, amit a lány megfog, és mellélép.
-Jónapot! -mosolyog zavartan Anett. -Anett Nagy.-nyújtja a kezét apa elé.
-Legyen csak szia, Kjell-Erik. -ráz vele kezet apa mosolyogva.
-Anett Nagy. -lép anya elé.
-Szia! Gerd-Anne. -mosolyog anya rá kézfogás közben.
-Szia! -guggol le Emma elé.
-Heló. -mosolyog zavartan a húgom.
-Anett vagyok. Te? -kérdezi mosolyogva.
-Emma. -mosolyog rá. -Szép a szemed! -mosolyog.
-Köszi. -válaszol Anett, majd feláll.
-Mennünk kell, úgyhogy sziasztok. -mondja az öcsém. -Jössz Marcus? -kérdezi.
-Igen, csak anya mondani akar valamit. -mutatok a karomra, amit anya fog.
-Oké. -mennek el.
-Mikor jön a te barátnőd? -kérdezi mosolyogva anya.
-Nem tudom, de majd jövünk. -fordulnék meg, mikor szembetalálom magam Angival.
-Hát te? -kérdezem.
-Jöttem köszönni. -rántja meg a vállát, majd a szüleimhez fordul.
-Öhm, helló, Angi vagyok, de szerintem már tudják.-mosolyog kínosan.
-Igen, szia. -mosolyog apa a kezét nyújtva.
-Angi Tóth. -ráz vele kezet.
-Kjell-Erik. -mosolyog apa. Ő a feleségem, Gerd-Anne.
-Szia. -mosolyog anya.
-Helló. -ráz vele kezet Angi. -Angi Tóth.
-Gerd-Anne.
-Na és te ki vagy? -guggol le Emmához.
-Emma. És tegnap megnéztem az instád, és nagyon szép volt az a barack színű körmöd, csak nem tudtam, hogy körömlakk-e vagy sem.
-Csak körömlakk volt, de nekem annyira nem tetszett a színe.
-Az kár, pedig nagyon szép.
-Neked adjam? -kérdezi mosolyogva.
-Váá! Igen! Igen! -ugrik a nyakába Emma.
-Jajj, nem kell, annyi van már otthon. -nevet anya.
-De magyar még nincs anya! Légysziiiiiii. -kezd el könyörögni a húgom.
-Legközelebb, ha találkozunk, akkor odaadom, megígérem. -mosolyog rá Angi.
-Jajj de jó! Köszönöm. -öleli meg Emma.
-Igazán nincs mit. -simogatja meg a hátát Angi, majd feláll. -Amúgy Marcus, azt üzente Jason Tinusnak, meg neked, hogy valami Grayson itt van. -mondja.
-Mi? -kérdezünk vissza a családtagjaimmal.