Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

n e g y v e n ö t

Nem úsztam meg. Nagyon nem.

Marcus magához ölelt hátulról, aminek örültem volna, ha nem kezdi el puszilgatni, majd szívni a nyakam.
-Marcus! Engedj már el! -próbálom meg leszedni a derekamról a kezét, sikertelenül.
-Inkább ne mozogj, mert több helyen is lesz szívásnyom! -mondja Faith, mire a többiek röhögésben törnek ki.
-Istenem. -dörzsölöm meg az arcom.
-Rohadj meg Carter. -fonom magam előtt össze a karom, a többiek pedig nagy röhögésben törnek ki. -Addig adj Karolinéknek feladatot, tök ijesztő ahogy álltok és kigúvadt szemmel néztek ránk. -mondom.
-Nyugi, már nemsokára végzek. -simítja meg a kezem röhögve Marcus.
-Na te ne szólj hozzám! Mi az, hogy nemsokára? Hagyd már abba! -próbálom eltolni magam tőle, de a fiúk közelebb jöttek, és nem engedtek ki.
-Lányok segítsetek! -kiáltok.
-Ha idejöttök akkor vizes lesz a hajatok! -mondja Ashton, így egyik lány sem mozdult meg.
-Istenem! Egy szektában érzem magam. -röhögök.
-Na meg is vagy. -ad egy puszit a nyakamra Marcus, és elenged. A lányok is odajöttek, hogy megcsodálják a nyakam.
-Úristen! -teszi a szája elé a kezét Anett.
-Nagyon nagy? -kérdezem.
-Anyád. Ezt ha eltakarod, akkor adok egy pacsit! -mondja Ashton.
-Mi? -kapom oda a kezem a melegebb részhez a nyakamon. -Mekkora? -kérdezem.
-Jobb ha nem látod. -rázza a fejét Vic.
-Fú, Marcus. -rázom a fejem.
-Jó na. Csak megjelöltelek. -ad egy puszit.
-Hát ez nem kis jelölés! -röhög Matt, mire Marcus elkezd röhögni.
-Na jó, szálljunk le a nyakamról. -bontom ki a hajam. -Egyáltalán hogy fogom ezt takarni? -rakom a nyakamba.

Time skip

Egy gyors vacsora után készülődtünk a lányokkal a lefekvéshez, mikor beállítottak a fiúk.

-Ti mit csináltok? -kérdezi Martinus.
-Alszunk. -mondom.
-Ne már! Mi nem vagyunk álmosak! -mondja Ashton.
-Hát az szomorú. Na jó éjt! -oltja le a villanyt Faith, mi pedig röhögve fekszünk be az ágyba.
A takarómat fogva csukom be a szemem, mikor valaki lerántja a takarót a földre, velem együtt.
-Aaaaa! -kiáltunk fel ketten Marcussal.
-Mit csináltok már megint? -kérdezi Betty.
-Valaki lerántott a földre a takarómmal együtt. -válaszolok.
-Szerinted ki lett volna? -fekszik be az ágyamba Marcus. -Na pattanj. -mondja, én pedig befekszem mellé, és átkarolom a mellkasát.
-Jó éjt. -suttogom arcába.
-Neked is. -hajol közel hozzám. Arcát megsimítva csókolom meg őt lágyan, mire azonnal válaszol, és fölém hajolva viszonozza a csókot. Karjait simogatva mosolygok, mikor érzem, ahogy szőke haja csiklandozza homlokom, ezután lassan visszahúzódik mellém, és megint jóéjszakát kíván. Jobb oldalán feküdve húzódom hozzá, és a bal vállát átkarolva alszom el.

Marcus szemszöge

Édes csókcsatánk után Angi a vállamat fogva aludt el mellettem. Szuszogását érzem a nyakamon, és ez megnyugtat. A hajamat megigazítva vettem elő a zsebemből a fülesem, majd a párnát kicsit feljebb tolva helyezkedtem el megint. -Persze külön párnán vagyunk, mert mindketten szeretjük, ha van valami a fejünk alatt, és ketten nem férnénk el rajta, így én a saját párnámmal érkeztem.- Angi érzékelte a mocorgásomat, de visszacsúsztatta a kezét a mellkasomon keresztül a vállamhoz, így ő is aludt tovább.

Zenehallgatásomat egy bejövő FaceTime hívás zavarta meg, ami persze a szüleimtől érkezett.

-Sziasztok. -sutyorgok bele a fülesem mikrofonjába.
-Marcus! Nem látunk belőled semmit!
-Várjatok. -suttogom, majd Angi iPhone-jáért nyúlok, és a zseblámpát bekapcsolva teszem saját telefonom mögé. -Most jó? -kérdezem.
-Igen, de miért suttogsz? -kérdezi a képbe bejövő Emma.
-Mert körülöttem alszanak. -forgatom a szemem.
-És kinek a keze van rajtad, drágám? -kérdezi anya.
-Ja. Őő. Egy lányé. -mondom.
-Tényleg? Mutii! -kiáltja Emma.
-Emma, nem akarok megsüketülni. -mutatok a fülesre.
-Mutasd már meg a lánykát Marcus! -kéri apa.
-De alszik! -mondom.
-Nem baj! Na gyerünk fiam. -legyint apa. A 2 telefont felemelve próbálom mutatni a mellettem alvó barátnőmet.
-De szép haja van! -mondja anya.
-Norvég a lány? -kérdezi apa.
-Nem. Magyar. -válaszolok.
-A magyar lányok a legszebbek. -mondja bölcsen apa.
-Húúú és hallottad úgy beszélni már?
-Hogy?
-Magyarul. -mondja Emma.
-Jaaa. Igen, de nagyon fura.
-Mindegy, biztos nagyon kedves lány. -mondja anya. -mostmár aludj, találkozunk holnap a meccsen!
-Mi? Milyen meccs? -kérdezem.
-Be van írva a naptárba, hogy holnap foci meccsetek lesz, és kimegyünk rá.
-Jason nem is mondott semmit. Lehet nem lesz.
-Ha lesz megyünk. -mosolyog apa.
-Okééé. Akkor..
-Marcus! Várj! -mondja Emma.
-Igen?
-Hogy hívják?
-Kit?
-A lányt!
-Jaa, bocs. Angi.
-Mi?
-Angi. Magyar név, kicsit nehéz, de majd megtanulod. -mondom a húgomnak.
-És Tinus? Ő is szerelmes? -kérdezi anya.
-Öhm, jaa, mondhatjuk, de most megyek, heló!
-Szia! -köszönnek el családtagjaim. A lámpát kikapcsolva teszem vissza töltőre Angi telefonját, és a fülhallgatót kihúzva teszem el én is, majd visszabújok Angi mellé az ágyba.

Sziasztok! Mindenkinek kellemes szünetet, békés ünnepeket kívánok❤️ puszi🥰

xoxo