Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

ö t v e n n é g y

Ashton rekordgyorsasággal szedi szét őket, majd folytatódik a meccs.

A nap vége

Megcsináltuk. Legyőztük őket. A fiúk mindent beleadva lőttek még 3 (!!) gólt, így sikerült megnyerni a harcot Graysonék ellen. A meccs lefújásakor Grayson idegrohamot kapott (vagyis szerintünk) és rögtön elindult haza a csapata, attól függetlenül, hogy még lett volna egy meccsük. Mindegy.
Abszolút nyertesnek éreztük magunkat a meccs végére. Marcus szülei is nagyon szimpatikusak, és úgy látszik, hogy elfogadtak minket ma.

A buszra felszállva azonnal levágtuk magunkat egy-egy ülésre, és vártuk, hogy hazaérjünk. Ma mindenkivel kivétel nélkül jó és rossz is történt, de túl vagyunk rajta. Hazafele Jason is megköszönte, hogy így összpontosítottunk a célra, mármint a győzelemre, így a holnapi napunk szabadnap.
Marcus a vállamon pihentette fejét, amiről folyamatosan folyt le az izzadság. Egy puszit adva fejére simogattam a fejét, amit élvezett is. Mellesleg, nem csak róla folyt a víz, hanem mindenkiről, ugyanis borzasztóan meleg volt a busz.

Már majdnem összeragadtunk, mikor megállt a busz, és hazaértünk. Marcust elengedve szálltam le, és vettem egy mély levegőt. Csodás volt a mai nap, de hosszú is, úgyhogy elindultam be.

Idő közben

-Egy óra múlva vacsora, addig fürödjetek le, és öltözzetek át. -mondja Jason, majd kinyitja saját szobájának ajtaját.
A mi szobánkba belépve azonnal ledobom a táskám, és előszedem a cuccom a fürdéshez.

Később

A szobába belépve már látom, ahogy Marcus betakarózva pihen az ágyamba. Még a lányok nem jöttek ki a fürdőből, így a fiúk kérdőn fordulnak felém.
-Mindjárt jönnek mostmár. -terítem ki a törülközőm, majd befészkelődöm Marcus mellé, aki azonnal átölel.
-Merre voltál? -kérdezi felülve.
-Fürödtem. -takarózom be.
-Jó illatod van. -szagol meg, mire felnevetek. Marcus a nyakamhoz hajol, és egy kis megfigyelés után nyom rá egy puszit.
A többiek is hamarosan megjérkeznek a fürdőből, és el is aludnak. Én viszont nem tudok. Ahogy Marcus sem, mert köröket húzgál a hasamon, miközben a fejét a mellkasomon pihenteti.
-Nem vagy álmos? -kérdezem.
-Nem igazán. Te?
-Én sem.
-A többiek mind bealudtak, nem megyünk át a mi szobánkba? -kérdezi.
-Vééégülis átmehetünk. -tápászkodok fel, majd átsettenkedünk a szobájukba. Mikor belépünk az ajtón, Marcus kiveszi a kezemből a párnám, majd magához húz, és megcsókol. Mosolyogva viszonzom, majd mikor elválunk, akkor megborzongok.
-Fázol? -kérdezi.
-Aha. -bólogatok. -Miért van nyitva az ablak? -fordulok meg.
-Mert Ashton itt cigizett.
-A szobában?
-Igen, nem volt kedve kimenni.
-Ó. Becsukom. -indulok meg az ablak felé.
-Keresek neked egy pulcsit. -kezd el matatni a bőröndjében. -Tessék. -hozza oda nekem, miközben az ablak rendes becsukásával próbálkozom. -Becsukjam? -kérdezi.
-Igen. -állok arrébb, és elveszem tőle a pulcsiját. -Köszi. -veszem fel.
-Nincsmit törpe. -kuncog fel.
-Héé! Nem is vagyok törpe! -rakom karba a kezem.
-Csak a vállamig érsz! -vigyorog.
-Nem is! Az orrodig! -vágok vissza.
-Én vagyok 175-180! Te csak 160 vagy. -mosolyog.
-Tesi órán 166-ot mértek! -teszem csípőre a kezem.
-Akkor is törpe vagy. -húz magához mosolyogva.
-Nyem igaaazzz. -lépek el tőle vihogva, majd a mosdó felé veszem az irányt.
-Hova mész? -kérdezi mosolyogva.
-WC-re. -csukom be magam mögött az ajtót. A fürdőbe belépve lehajtom a WC tetejét (fúj) és ráülök. Tudom, hogy kell Marcus agyát húzni.