Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

t i z e n k i l e n c

Hajnali három fele mentem el én is átöltözni. Vagyis átöltöztem volna, hogyha nem alszom el. Befeküdtem az ágyamba, és elaludtam. Ennyi.

Marcus szemszöge

Már vagy 10 perce elment átöltözni Angi. Merre lehet?

-Megyek átnézek a szobába hogy mit csinálhat ennyi ideig. -mondom kikelve az ágyamból.
-Szerintem elaludt. -mondja Anett.
-Lehet.
-Ha ott van ottmaradsz? -kérdezi az öcsém.
-Igen. Ott lesz, lehet tényleg csak bealudt. -mondom.
-Sziasztok. -köszönök el, majd átmegyek a lányszobába. Amint belépek, meghallom Angi szuszogását. Hát, tényleg bealudt. Ráadásul abban a szoknyában! Irtózatosan jól néz ki benne. Odasétáltam az ágyához, majd óvatosan befeküdtem mögé, és félkézzel átkaroltam. Így hallgattam a szuszogását, amíg fel nem ébredt. Hogy igyon. De tényleg! Levette a kezemet magáról és felült, majd ivott. Hitetlenkedve néztem rá.
-Miért ilyenkor iszol? -kérdezem kuncogva.
-Mert szomjas voltam. -teszi le az üveget, majd visszafekszik az ágyba, de már felém fordul.
-Hogy-hogy átjöttél?
-Hát, már vagy 15 perce elmentél és gondoltam megnézem, hogy mivan, de itt aludtál. -mosolygok.
-Jaa. Bocsi, nagyon fáradt voltam. -mondja.
-Semmi baj. -rázom a fejem. -A szoknyáddal kompenzálsz, szóval mindegy. -vigyorgok rá.
-Jajj tényleg ez a szar. -mondja majd feláll hogy levegye.
-Hülye vagy? Ne vedd már le! -rántom vissza, de a lány rámesik.
-Ne rángass már Marcus! -mondja.
-Akkor ne vedd le a szoknyád. -vigyorgok majd felülök, és az ölembe húzok a lányt. -Túl jól áll rajtad. -súgom a fülébe.

Angi szemszöge

Marcus ölében ülve egyre jobban volt piros a fejem. Nem szeretek szoknyában lenni.
-Mivan, elaludtál? -kérdezem Marcust.
-Nem. -mondja.
-Meddig fogunk még így ülni? -kérdezem.
-Ameddig jó. -mondja. -Te van rajtad harisnya? -csíp a combomra, amitől felkiáltok.
-Idióta. Minek lenne? -kérdezem.
-Mert a lányok ilyet hordanak. -mondja.
-Te már csak tudod, hogy miket hordanak. -forgatom meg a szemem, majd megfordulok. A lábamat kénytelen vagyok szétnyitni, így közelebb csúszok hozzá.
-Ugye ebből nem szex jelenet lesz? -kérdezem.
-Csak ha nem akarod. Tudod van nálam.. -mondja, de megcsókolom közben. Egyik keze a derekamon volt, a másik a nyakamnál. Visszacsókolt.

-Nos, miután ilyen durván félbeszakítottál.. -mondja.
-Durván? -kérdezek vissza.
-Éppen azt ecseteltem, hogy szívesen kaphatsz kis Marcust, ha szeretnéd. -villant egy mosolyt.
-Elég vagy te is, nem kell belőled egy kis változat.
-Én nem lehetek elég. Túl jó vagyok. -mondja.
-Hah! Nem vagy szívbajos, az biztos.
-Na ja. -mondja. -Gondolj bele. Egy kis Marcus. Vagy az lenne még nagy, ha ikrek lennének, mint mi Martinussal! Milyen nagy lenne már! -mondja.
-Te bolond vagy, de tényleg! -csodálkozom.
-Most mér' mondod? Tökre jó lenne. Egy kis Marcus és Martinus. Nem? Vihetnék tovább a csatornát!
-Jajj Marcus hagyd már abba ezt! 17 évesen mit gondolkodsz azon, hogy hány gyereked legyen? -nevetek.
-Valamin mindig kell. -mondja.
-Hajjj. Jövőhéten meccs. -mondom.
-Izgalmas lesz. -bólogat.