Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

ö t v e n ö t

Nemsokára Marcus már kopog is az ajtón.
-Na? Odaragadtál? -hallom hangját.
-Nagyon vicces vagy. -válaszolok nevetve. Az ajtó lassan kinyílik, és Marcus dugja be résnyire a fejét rajta.
-Hééé!
-Tudtam. -jön be az ajtón. -Nem is pisiltél!
-És ha mégis?
-Akkor nem reagáltál volna így. Ismerlek. -mosolyog rám, majd ráül a combomra.
-Menj már leeee! -nevetek. -Összenyomod a lábaaaam!
-Azt mondod, hogy kövér vagyok? -cincog nekem lány hangon, mire újra felnevetek.
-Borzasztó vagy. -mosolygok rá.
-Tudom. -nyom egy puszit a számra. -Ez már csak ilyen Gunnarsen szokás.. tudod. -kacsint rám.
-Az is, hogy összenyomtok valakit? -kérdezem nevetve.
-Ha ennyire nehéz vagyok, -nyúl a fenekem alá, és felemel. -akkor helyetcserélünk. -ül le velem. -Hol is tartottunk? -kérdezi mosolyra húzva a száját, majd lágyan megcsókol. Közelebb húzódva hozzá viszonzom édes csókját. Hirtelen elhúzódik, majd a hónaljam alatt felemelve (nem tudom miért van ilyen emelgetős kedvében) még jobban magához húz, és a hátam simogatja, én pedig elfordulva a vállába fúrom a fejem. Vagyis a nyakába. És puszilgatni kezdem. Hogy miért? Mert ha ő így, én úgy. Megjelölt. Nekem is meg kell őt. Hihi.
Továbbra is szótlanul ücsörgünk, miközben Marcus benyúl a pulcsija-és a pólóm alá, és tovább simogatja a hátam, miközben én a reakciójára várva a vállára hajtom a fejem. Ahogy lassan csúsztatja a kezét a hátamon elér ahhoz a részhez, ahol a melltartópánt szokott lenni. Igen, szokott. De most nem. Marcus óvatos mosolyra húzva a száját ad egy puszit, mire abbahagyom nyaka szívását.
-Meddig fogunk itt üldögélni? -kérdezem kinyújtva a lábaimat.
-Ameddig én meg nem unom. -rántja meg a vállát, majd még közelebb húz magához. Olyannyira, hogy a felsőtestünk összeér. Egyik kezem becsúsztatom pólója alá, a másikkal arcát fogom, majd hagyom hogy megcsókoljon. Az oldalát simogatva viszonzom csókját, majd érzem, hogy a keze lejjebb vándorol. Éppen egy erőteljesebb csókot nyomok szájára, mire belémmarkol, én pedig belenyögök csókjába.
-Úgy látom, ez tetszik. -suttogja két csók között.
-Nem kényelmesebb az ágy? -nézek a szemébe. Egy pillanat alatt megért, és bólintva felkap, és elindul velem. Az ajtót kinyitva a lábammal (minek jöjjek le róla ha magától cipel? Jó volt) lépkedünk az ágya felé, amire óvatosan lerak, és fölém tornyosul.
-Biztos vagy..?
-Igen, Marcus. -bólintok, majd odahaljol hozzám és megcsókol.

Marcus szemszöge pár órával később
(azt a részt nem írom le, a fantáziátokra bízom. -író)

A telefonomon megnézve az órát 23:18 van. Ideje lenne aludni. Angi már így is csak szuszog mellettem, neki sikerült hamar bealudni. Vagy jól elfáradt. Khm.. *vigyor*
A telefonomat letettem, és Angihoz fordulva hunytam le a szemem, és aludtam el. Nem sokat pihenhettünk, mikor valamelyik idióta beront az ajtón, és felébreszt minket.

-Hé, hé Marcus! -világít az arcomba az öcsém.
-Mi a fasz van? -nyitom ki résnyire a szemem.
-Hány óra? Reggel van már? -nyöszörög mellettem Angi.
-Nem, dehogy. Egy óra van. -mondja Tinus.
-És mégis megtudhatnám, drága testvérem, hogy miért nem hagysz minket aludni?
-Nem csipogott a telótok? -kérdezi.
-Miért csipogott volna? Le van némítva. -mondja Angi felülve.
-Mindegy, gyertek át. A csoportban vita van. Graysont bevette Ashton, és vele vitatkozunk. -invitál programjába.
-Mi? -kérdezi Angi döbbenten.