Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

h u s z o n h á r o m

-Mi van ebben? -kérdezem Ashtont.
-Semmi, csak erősebb. Nyugodj le. Majdnem megfolytottad a csajt. -mondja.
-Meg is tettem volna hidd el. -nyomom el a szálat. -Köszönöm.
-Nincsmit, te őrült. -nevet, majd bemegyünk.
-Gyertek indulunk a pályára! -mondja Rebeka. Anett mellé megyek, aki nyújtja nekem a táskám.
-Elbasztam?
-Elbasztad. -mondja.
-Marcus?
-Most nemtudom. Olyan mintha haragudna ezért.
-Gondoltam.
-Héé! Majd megbeszélitek. Ne legyél ilyen! -figyelmeztet.
-Jóó. -mondom.
-A lányok?
-Azt beszélték, hogy ők is ezt tették volna, csak kicsit finomabban.
-Na az király. -mondom.
-Nagyon. -forgatja a szemét.

A pályán

Marcus és Anett lett a 2 csapat kapitánya. Marcus nem engem választott, hanem Karolinet (!!!), így Anett fogadott be. Ahhoz képest, hogy Marcusék ellen voltam, egész jól elvoltam. A lányok többsége velünk volt, mondhatni mindegyik lány, kivéve Karolinet. Megfigyelve, mindig egymásnak passzolgattak, csapattársaikat leszarva. Persze mikor mondjuk tőlünk valaki elvette a labdát, ők rögtön kiosztották őt, hogy milyen bénán jatszik. Mikor meg lesétáltak a pályáról azt kiabálva, hogy "inkább játszatok ketten" akkor ők voltak megsértődve. Jason lefújta a meccset, mikor már a 6. Ember ment le a pályáról. Odament Marcusékhoz, és elkezdett velük veszekedni.

-Miért önzőzitek végig az egészet? -kérdezi. -Nem veszitek észre, hogy már csak ti ketten vagytok? Mi történt? -kiabál.
-Mi csak játszunk NORMÁLISAN, nem úgy mint ők. -mondja Marcus társaira mutatva.
-Ja. Látta, milyen kötényt kapott Ashton? Majdnem elsírtam magam. -folytatja Karoline, majd Marcus elröhögi magát.
-Miért, te nem szoktál kötényt kapni? Valaki nem szokott kötényt kapni? -fordul körbe értetlenül Jason. -jövöhéten meccs lesz, ti pedig idegpályára teszitek a csapatot! Ha így folytatjátok, akkor egész mérkőzés alatt a kispadon fogtok ülni! -ordít majd visszamegy a padhoz. -indulunk vissza, így nem lehet játszani. -közli mi pedig lesétálunk a pályáról, és elindulunk Jason után. Ez brutális volt. Ezt Anettel összenézve állapítottuk meg.
Visszafele mi mind együtt mentünk és beszélgettünk, kivéve Marcust, és Karolinet, aki szorosan egymás mellett mentek, és szitkozódtak, Jasonről, a csapatról, rólam. Kitudja.

Visszaérve a szálláshoz bevonultunk a szobába, és ültünk. Nem csináltunk semmit. Még beszélgetni sem beszélgettünk. Hirtelen Anett megszólalt.:

-Nem kéne bocsánatot kérj Marcustól? -néz fel a telefonjából.
-Dee, csak nem tudom hol van. -húzom el a szám.
-Kint van a bejárati ajtónál. Tinus írta.
-Karoline? -kérdem gúnyosan.
-Nincs arra. Azt írta. -mondja.
-Akkor jó.
-Sok sikert. -kel fel és megölel.
-Sok sikert. Nem szeretnélek szomorúnak látni, úgyhogy békülj ki vele de gyorsan! -mondja Vic, és megölel. Még a lányok mondtak 1-2 kedves mondatot, majd elindultam kifele.
Nagyot sóhajva léptem ki a bejárati ajtón. Körbe nézve megpillantottam Marcust, aki kicsit távolabb ült, nekem háttal.

Már majdnem megindultam. Majdnem.

De megelőzött Karoline, aki szinte az ölében volt, és átkarolva egymást beszélgettek. Már éppen az ajtónál voltam, mikor Martinus kiesett rajta.

-Angi... én.. én úgyh.. shajnálom. -liheg. Könnyes szemmel nézek rá, majd elmegyek mellette. Fájt. Fájt, hogy tudja, hogy Karoline szereti őt, de mégis ezt csinálja.

A szobába visszaérve feltéptem a kilincset, majd összeestem az ajtóban. A lányok kitágult szemmel néztek, majd Martinus, és Anett felkapart a földről.

-Mi történt? -kérdezi Anett.
-Mire Angi kiért, Karoline megjelent. -mondja Martinus.
-Basszameg. -ölel meg barátnőm.
-Istenem. Úgy sajnálom. -jön oda Rose.
-Nem kell. Megérdemlik egymást. -mondom sírva.