Egymásba Szeretve 1.

6. Esti séta a parton

Lara.

Az étterem nagyon szép volt , leültünk egy asztalhoz és vártuk a pincért.

- Ki éhes? ~ kérdezi tőlünk apa

- Szerintem mindenki Harry drágám ~ válaszol neki anya kedvesen.

- Üdvözlöm önöket, mit hozhatok ? ~ kérdezi a pincér srác.

Most vettem észre mennyire néz engem. Elkezdtem kuncogni magamba.

- Talán jegyzetelned kéne nem Larát bámulni ~ szólal meg búnkon Liem.

- E..elnézést, szóval mit hozhatok ? ~ kérdezi ismét.

Mindenki elmondja mit szeretne majd mégegyszer rám néz elpirul és már megy is.

- Liem , lehetnél egy kicsit kedvesebb is az emberekkel , semmi nincs abban ha megnézik Larat, nagyon szép lány ~ szól rá az anyja szigorúan én meg csak mosolygok.

- Nem arról van szó hogy, szép e Vagy sem hanem hogy munkaidőben végezze el a feladatát mert nem azért fizetnek hogy nézze meg az összes jött ment kislányt aki ide téved ~ válaszol gorombán.

Nem tudtam hogy melyikre reagáljak hirtelen , egyáltalán hogy merészel így beszélni rólam?? Nem is ismer !

- Na de Liem ! Ezt mé..~ kezdi el Charlie de közbevágok gyorsan .

- Semmi baj , kezdem megszokni a viselkedését és őszintén szólva hidegen hagy amit mond ~ megpróbálok gúnyosan mosolyogni hát ha rosszul esik neki amit mondok.

A következő pillanatban már vissza is jött a pincér két társával és felszolgálták amiket kértünk.

- Jó étvágyat kívánunk ~ mondja kedvesen rám pillant ismét és tovább megy.

Hamar végeztünk és nem sok kedvem volt tovább ülni így arra gondoltam hogy otthagyom őket.

- Nem bánnátok ha kicsit sétálnék a parton ? Nyugodtan beszélgessétek majd találkozunk a szálláson. ~ próbálkozok finoman.

- Persze szivem menj csak, de menjenek veled a fiúk is ha nem baj se neked se nekik , nem szeretnénk ha valami bajod esne Lara ~ néz rám féltőn anya.

Na márcsak ez hianyzott.. Ethan felállt az asztaltól és csatlakozott hozzám, láttam rajta hogy ő is szabadulni akart.

- Liem ! Nincs kedved csatlakozni hozzájuk? ~ kérdi tőle Amelia.

- Nemsok kedvem van de oke. ~ adja meg magát.

Annyira jó lett volna ha marad. Ahogy ki sétáltunk Ethan egyből vigyorogni kezdett.

- Miért nem találtad ki hamarabb Lara? ~ még mindig vigyorog. Jó kérdése van , sokkal hamarabb is eszembe juthatott volna.

- Talán ugyanazért amiért te sem ~ vonom meg a vállam.

Ahogy a parthoz érünk le vettem a szandálom és mezítláb élveztem homokos partot. Feszültnek éreztem a levegőt Liem miatt , próbáltam jelezni a bátyámnak hogy valahogy kezdjen el vele beszélgetni. Szerencsére vette a lapot és egyből megszólította.

- Hé Liem, neked amúgy van barátnőd? ~ kérdi tőle, jézusom mi ez a kérdés.

Liem felénk néz és az arcunkat fürkészi.

- Nem most nincs , három hete lassan.~ fordul el tőlünk, mintha nem akarná hogy lássuk az arcát.

- Na és nektek? ~ kérdi vissza gúnyosan.

- Nekem is most lett vége, Laranak meg nincs ~ röhög Ethan.

Na szép, azt hittem megviseli Catrinnal való szakítása.

- Amúgy tudja valaki merre kell mennünk? ~ komolyodik el a bátyám.

Igaz telefon nélkül vagyunk , idegen helyen. Bele se gondoltam hogy találok haza egyedül. Megrázom a fejem hogy tudja én tutira nem vágom .

- Nyugi , pár perc séta és ott vagyunk ~ válaszol nevetve Liem.

Az út hátralévő részén arról beszélgettünk hogy szabaduljunk meg a közös programoktól. Mikor a bejárat elé értünk halljuk anyát ahogy szól nekünk várjuk meg őket is , ezek szerint nem maradtak sokáig. Recepciónál megálltunk a telefonokért és mentünk is fel.

- Figyelj.. Remélem nem fogsz megint a szobámba jönni, eléggé kínos .. ~ próbálom kedvesen de mégis határozottan a tudtára adni.

- Majd kiderül ~ kacsint rám és be megy a szobájába.

Na ez aztán a válasz. Remélem tényleg nem fog bejönni, fáradt vagyok és aludnék..