Egymásba Szeretve 1.

107. Sajnálom..

Lara.

Remegve lépek be az ajtón és veszek egy nagy levegőt.

- Szia..~ köszönök neki .

- Szia ~ ül a kanapén majd feláll.

- Liem..beszelnünk kell..~ mondom neki lehajtott fejjel .

- Oké..Miről? ~ kérdi és felém jön.

- Üljünk le a konyhába. ~ javaslom neki .

Bólint majd mindketten az asztal felé megyünk és leülünk egymással szemben ..

- Szóval? ~ kérdi tőlem miután csöndben ültünk.

Fáradtnak tűnik..

- Arról van szó..hogy..nem tudom hogy mondjam el..~ turok bele a hajamba mint ahogy ő szokta ..

- Mit nem tudsz ? ~ kérdi felhúzva a szemöldökét.

- Kérlek ne legyél ideges ..vagyis csak rám legyél.. ~ kezdek bele

- Mivan ? Mondjad már! ~ szól rám dühösen..

- Jó oke ! De ne kiabálj! Én..nem Tudom miért.. csak megtörtént...és én..úgy sajnálom..~ dadogok össze vissza .

- Mit sajnálsz? Mi történt meg ? Miről zagyválsz itt nekem ? ~ áll fel idegesen és az asztalra csap amitől meg ijedek egy kicsit..

A szeme izzik a félelemtől és a dühtől..vajon már tudja mit fogok mondani ?..

- Kérlek nyugodj meg..~ állok fel én is .

- Mond már Lara ! ~ kiabál rám..

Muszáj most már elmondanom ...tudom hogy minden megváltozik de nincs választásom .. vállalnom kell a tetteimért a következményeket..

- Lefeküdtem Jacobbal de nem ő a hibás.. én akartam.. ő ellenkezett ..~ mondom ki végül .

Liem arca elsápad...a szeme megváltozik..

- Liem..kérlek..én úgy sajnálom ~ mondom neki sírva..

Közelebb megyek hozzá mire ő hátrálni kezd ..

- Kérlek..mondj valamit .. ~ kérlelem pedig igazából nem akarom hallani miket vág hozzám..

- Miért tetted ? Te féltékenykedtél és te csalsz meg ? ~ kérdi tőlem könnyes szemmel ..

- Úgy sajnálom..~ mondom neki mégegyszer..

Undorral néznek rám azok a szemek amik egykor vágyakozva, szerelemmel , aggódva,  féltve,  óvva,  boldogan néztek rám..Istenem Mit tettem ... megfogom a kezét de ő elrántja..

- Kérlek Liem..könyörgöm..~ próbálkozom szánalmasan..

- Hogy tehetted ezt velem ?? Egy ribanc vagy ! ~ üvölt rám és bele ver a falba ..

- Állj le kérlek! ~ szólok rá zokogva ...

- Tudom hogy hibáztam..én hibáztam.. de szeretlek.. ~ teszek egy lépést felé..

- Nem Lara! Ha szeretnél nem basztál volna mással! Rád sem ismerek ! Ha tudtam volna hogy ekkora egy ribanc leszel össze se jöttem volna veled ! ~ fogja a fejét..

Igaza van..hülye voltam..

- Sajnálom,  Oké?! Nincs mentségem hulye voltam ! ~ kiabálok én is neki ..

- Nem érdekel hogy sajnálod! Menj a picsába! ~ ordít velem és feldönti az asztalt ..

Szerencsére a macskák az ágyon aludtak és most az ágy alá bújtak el annyira megijedtek ..

- Hagyd ezt abba Liem ! Megijesztesz ..~ törlöm le a szemem .

- Megijesztelek ? Leszarom ! Egy rohadt kis kurva vagy ! Büszke lehetsz magadra! ~ felkapja a kabátját és a kocsi kulcsát.

- Hova mész? ~ kérdezem tőle megijedve ..

- Ne érdekeljen! Nincs mostmár közünk egymáshoz! ~ csapja be maga után az ajtót..

A telefonomért nyúlok és egyből hívóm Jacobot..

- Baj van ? ~ kérdi aggódva.

- Elmondtam neki..és..mindenfélét mondott nekem , tudom hogy igaza van ... aztán elment .. ~ zokogok a telefonba .

- Értem..nyugodj meg .. nem lesz semmi gond ! ~ próbál nyugtatni .

- Mivan ha hozzád indult ? Eléggé indulatosan távozott..~ kérdezem tőle.

- Nem lesz baj ! Nyugodj meg és majd holnap beszélünk ~ köszön el tőlem..

Felállítom az asztalt , adok a macskáknak enni majd haza megyek . Kisírt szemekkel lépek be a házba,  anyám egyből oda rohan hozzám..Elmesélem mi  történt és hogy mekkora egy hulye vagyok ..mindenki döbbenten néz rám majd apa egyből hívja Ameliat hogy tudjon róla..

- Lara szívem..menj fel , tusolj le ..holnap majd higgadtabban beszéltek ~ mondja anya .

Látom rajta hogy csalódott bennem.. tudja hogy holnap se lesz jobb a helyzet ..tudja hogy elrontottam és hogy ezt nem lehet vissza csinálni..felmegyek a szobámba ahol megannyi emlékem van róla..a tusoló alá állok sírva majd leülök és csak zokogok ...