Egymásba Szeretve 1.

74. Miért?!

Lara.

- Mi? Miket mondasz ? Miket hordasz itt össze? Hol van már az a kurva mentő? Anya..ne csináld ezt velem! ~ sírja el magát, mindenki sir..

Meg fogom a vállát de elrántja magát..

- Ne érj hozzám! Anya mindjárt itt vannak a mentősök! Már hallom őket! Te is hallod ? Anya kérlek...~ borul rá zokogva .

- Fiam..boldog vagyok mert találtál egy lányt aki szívből szeret és te is őt, végre érzéseid is vannak , hallod ? Boldog vagyok.. ~ suttogja mosolyogva.

A mentősök át veszik és berakják a kocsiba és elviszik .

- Liem ...be megyek veled ..kérlek várj meg..~ sirok és utána futok.

- Menj haza! Az anyám..az anyám miattad áldozta fel magát!~ be csapja a kocsi ajtót és elhajt .

A fülemben csengenek a szavai..miattam..miattam...a földre roskadok és úgy sirok . Mrs. Millert letartóztatták és elvitték, a szüleim oda rohantak hozzám és próbálnak felállítani, megnyugtatni... Miért történik ez velünk?

- Miért? Miért?A rendőrségre megyek ! ~ állok fel idegesen és megindulók hallom anyát aki utánam kiabál de nem érdekel, futásnak eredek .

Nem volt messze így hamar oda értem, szipogva néztem körbe a nőt keresve. Amikor megpillantottam oda mentem hozzá.

- Miért??? Miért csinálta ? Miért ennyire elcseszett a családjuk? Miért nem bírt haza menni ? Miért akart le lőni? Miért? Azért mert a törvény mellettem döntött és nem a nyomorult fiai mellett? Miért nem nevelte meg őket? Válaszoljon! ~ kiabálok vele de meg sem szólal..

David apja kivezette őt és anyámék rohantak felém.

- Lara ! Nem futhatsz el és nem kiabálhatsz bárkivel! ~ szól rám apám.

Nem szólok egy szót sem , annyi minden jár a fejemben .

- Halo? Amelia? Oh te jó ég! Hála istennek hogy jól vagy ! Lara ? Miután Liem..rá szolt hogy menjen haza ő..nos..úgy gondolta jelenetet kell rendeznie és a rendőrségre futott kiabálni Mrs. Millerrel...nem Tudom mi ütött ebbe a lányba! Minden rendben van ? Oh istenem...úgy sajnálom..persze adom .~ nyújta felém a telefont miközben szállunk be az autóba.

- Lara drágám. Ugye nem hiszed hogy miattad történt? ~ kérdi tőlem.

A hangjától meg nyugodtam egy kicsit .

- Azt ...azt mondta ..azt mondta hogy miattam..de igaza van ...én úgy sajnálom! ~ tör ki belőlem.

- Jaj..nyugodj meg. Jól vagyok..holnap haza mehetek , de ne okold magad és ne tegyél hülyeségeket. ~ kéri tőlem.

Úgy megkérdezném hogy ő hogy van..de Tudom hogy nem lenne jó ötlet..

- Rendben ..~ felelem és vissza adom anyámnak a telefont .

Tracy és Lily már otthon vártak minket türelmetlenül és aggódva.

- Sziasztok ? Mi történt? ~ érdeklődik Tracy .

- Életfogytiglant kaptak de a tárgyalás után Ameliat le lőtte Mrs. Miller.. szerencsére időben kórházba került..~ mondja anya miközben le veszi a sáros cipőjét.

- Lara ! Szeretnék beszélni veled ! ~ szól apa így vissza fordultam a lépcsőről és a dolgozó szobájába mentünk.

- Oké, Fel fogtam ! Nem kellett volna elrohannom ! ~ vonom meg a vállam.

- Nem erről van szó.. Gyere elmegyünk valahova .~ mondja apa .

- Hova ? Így menjek ? ~ mutatok magamra .

Saras vagyok és a sminkem is szét folyt a sírástól..

- Akkor kapj fel valami kényelmeset. ~ leül az asztalhoz majd anyával kezd el beszélgetni.

Fel megyek és felkapok egy farmert meg egy pólót és egy kabátot. Eléggé hűvös van..

- Kész vagyok ! ~ jelentem ki.

Apa bólint és feláll majd kimegyünk az autóhoz. Út közben előveszem a telefonom és írok Liemnek egy smst . Bár gondolom nem fog rá válaszolni...

- Sajnálom, nem akartam ,hogy ez legyen...☹😭 Remélem egyszer megtudsz majd bocsátani nekem..Szeretlek ! ❤❤❤

Apára nézek és rákérdezek hova megyünk.

- Majd meglátod! Ne türelmetlenkedek ~ mosolyog rám.

Kis idő múlva egy háznál megáll és leparkol , majd kiszállunk és a csöngetni kezd .

- Charlie ! Lara ! Gyertek beljebb már vártunk rátok. ~ üdvözöl bennünket apa egyik munkatársa.

- Örülök hogy itthon vagytok és tudtatok fogadni minket ~ fog kezet apa .

- Ne butáskodj! Kértek valamit ? ~ kérdi tőlünk a felesége .

Megrázom a fejem , nem értem miért jöttünk ide ...

- Nos akkor..gyertek a kertbe. ~ megindulnak és mi követjük őket.

Szép kértjük volt és voltak kutyájuk is , aranyosak voltak . Egy kis fehér pamacs sétált felém.

Olyan kis édes hogy mindjárt megzabálom!

- Nagyon cukii~ hajolok le hozzá.

- Örülünk hogy tetszik , neked szeretnénk adni . ~ közlik velem mosolyogva .

El sem tudom hinni..

- De gondoskodnod kell róla! ~ figyelmeztet apa viccesen .

Bólintok és fel emelem .

- Kislány, még nem adtunk neki nevet . ~ mondja apa munkatársa.

- Ez remek, akkor mondjuk..legyen A neved .. Hope! Na tetszik ? ~ kérdezem tőle és egy vakkantással válaszol nekem.

Nem sokáig maradtunk, reggel iskola volt. Elköszöntünk és századjára is megköszöntem majd be szálltunk a kocsiba .