Egymásba Szeretve 1.

79. Ne félj hugi !

Ethan.

Lara kirohanása mindenki számára döbbenetes volt és ijesztő. Soha nem gondoltam volna hogy valaha is ilyen vagy ehez hasonló történik majd vele. Ahogy a falat ütötte fel sem tűnt neki hogy a kezéből ömlik a vér.. Tudtuk hogy Liemre hallgatni fog , mikor Dr. Mason este átjött hozzánk, két lehetőség elé állított minket. Az egyik az volt hogy ideiglenesen be kerül egy zárt osztályra, így nem kell félnie attól hogy valamelyikünknek bármi baja esne , elzárva lett volna tőlünk és külvilágtól. Ebbe senki nem egyezett bele , a húgom nem bolond ! A második lehetőség hogy a rohamoknál lenyugtatozzuk őt. Ez sem volt jobb de inkább e mellett döntöttünk mint hogy elvigyék.. Egy nővér ott maradt nálunk és kapott egy külön szobát,  ha kell jön és végzi a dolgát. Tudtuk hogy Liemnek kell majd le fogni ha úgy adódik... Sokkal nagyobb dózist kapott mint eddig, felmentem a szobájába ahol nyugodtan aludt . A kutyája mindenkit meg morgot először de csak a nővérnél nem hagyta abba . Nem hülye hiába kicsi..ő is védelmezné mint ahogy mi mindanyian. Liem a fotelben alszik , közelebb megyek a húgomhoz és leülök mellé. Az arca kisimult , nyugodtnak tűnik, Lara..mi játszodik most a fejedben ? Ne félj hugi ! Itt vagyok neked ! Mi mind itt vagyunk ! Szeretünk téged, bármit megtennénk érted!

- Bocsánat,  ellenőriznem kell az állapotát ~ jön be a nővér.

Hope nem akarja Lara közelébe engedni, az ugatásra Liem is felkelt majd megfogta a kutyát és kivitte .

- Mit ad be neki ? ~ állok fel idegesen , a hangomra Hope kiugrott Liem kezéből és berohant ugatva .

- Fel kell keltenem . Dr. Mason nem tartja jó ötletnek ha a páciens folyton alszik , wc re elkell mennie , enni - innia muszáj. Vigyék ki a kutyát! ~ szól ránk bosszúsan.

Felvettem és a szobába maradtam . Valamiért nem tetszett a nővér és a viselkedése sem . Lara pislogni kezdett majd kinyitotta a szemeit .

- Üdvözlöm, kérem mondja el hogy hívják! ~ parancsol rá.

Nem válaszol neki ezért hangosabban rá szól.

- Nem vagyok süket! Sem hülye! ~ fakad ki a húgom majd felül az ágyán.

- Oké! Akkor mondja meg a nevét! ~ utasítja búnkon.

- Lara Shmit vagyok ! Ő a bátyám Ethan Shmit ! A kutyám Hope Shmit , a barátom Liem Taylor! De hogy maga kicsoda az rejtély, a bunkóságtol és a lekezelő hangneme miatt egy beképzelt képzetlen nővérnek tűnik,  akit anyámék fizettek ! ~ jól helyre rakta ! Igaza van !

- Kate Vagyok ! ~ lenézően nézve válaszol.

- Mrs. Tökély ha nem tanították meg hogy kell normálisan beszélni akkor búcsúzón el a pályafutásától! ~ förmedek rá,  ekkor  anyáék lépnek be .

- Milyen Kate? ~ kérdi tőle Lara.

Mielőtt válaszolni tudott volna valamit be nyomott neki.

- Miller ~ vigyorogva válaszol.

- Miller?? Mi a bánatot adott be neki ?! Válaszoljon! ~ megy neki Liem idegesen , anya leszalad és hívja a rendőrséget és Dr. Masont.

- Kitudja ~ kacag a képébe.

-  Na ide figyelj! Engem nem érdekel hogy nő vagy ! Vagy megmondod mi a szart adtál be a húgomnak vagy kiverem a fogaidat! ~ szorítom a falhoz és tényleg pont le szarom hogy nő!

- Liem ! Ethan ! Hagyjátok ezt abba ! ~ kiált ránk apa , védi ? Miért?

- Fogadjátok szot apucinak ~ gúnyolódik tovább.

- A kis kurva már úgyse fog tudni többet ~ kaján vigyorral néz ránk. 

Nem bírom tartani magam és lekeverek neki egy pofont. Apa, Jack és Charlie rángatott minket el a nőtől, A fejemet fogom az idegességtől és föl alá járkálok.

- Gyengül a pulzusa ! Vigyük le gyorsan! ~ hallom Dr. Masont .

- Az az amit be adott neki ? ! Válaszoljon különben megöli őt! ~ kiabál az orvos is vele , de Kate csak röhög.

Kikapja a kezéből az injekciót és megszagolja .

- Te jó ég..azonnal a kórházba kell vinnünk! ~ előveszi a telefont és telefonál.

A rendőrfőnök is megérkezett, bilincset rakott Katera és kivitte a házból. Mindenki rohant a kórházba a húgom után. Nem tudtam megóvni.. Sajnálom Lara..