102. Féltékenység

1.2K 46 0
                                    

Liem.

Lara kezd kiakasztani.. Nem tudom mi ütött belé.. Az egyik szünetbe szó szerint rám mászott és a szemével az új csajt kereste ... Tesin meg fel lökte csórit..

- Miért vagy féltékeny? ~ kérdem mikor már nem bírtam tovább elviselni a gyerekes viselkedését.

- Nem vagyok az ! ~ néz rám dühösen.

- Nekem nem úgy tűnik...~ rázom meg a fejem.

Utolsó óránk előtt oda mentem hozzá beszélni.

- Bocs Lara viselkedéséért..~ mutatok a barátnőmre aki úgy csinál mintha nem hallgatózna.

- Ssemmi baj .. ha gondolod beszélek apával hogy cseréljük,  akkor talán nem érezné úgy hogy el akarlak venni tőle.. ~ ajánlja fel .

- Nem kell , elkell fogadnia hogy tanuló társak vagyunk . A mai nap nem nagyon fogok rá érni de holnap suli után neki állhatunk . ~ vonom meg a vállam.

- Ha jó neked akkor rendben ~ mosolyog majd Larat figyeli .

- Rendben akkor majd beszélünk ~ mondom neki és vissza megyek a barátnőmhöz.

- Kérlek ne tegyél úgy mint aki nem hallgatózott és nem lenne féltékeny! ~ szólok rá .

- Ha nem adnál rá okot ..~ kezdi el.

- Hallod is magadat ? Kérdezd meg a barátainkat a mai viselkedésedről! Nem fogok csak azért cserélni mert rád tört a féltékenység! Nem mászott rám és én se rá! Ugy tudom hogy veled vagyok , veled fekszem , téged duglak minden nap és veled kelek minden nap ! ~ akadok ki idegesen .

- Még nem mászott rád ~ fonja össze a kezeit .

- Tracy ! Amy! Lily és Jack ! Gyertek ide légyszíves! ~ szólok oda a többieknek.

- Mi az ? ~ kérdi Amy .

- Mi a véleményetek Lara mai viselkedéséről? Szerintetek van oka rá? ~ kérdem tőlük.

- Hát...kicsit goromba vagy az új lánnyal..de szerintem nincs okod féltékenynek lenni Lara ~ mondja Any neki és a többiek bólogatnak.

- Kösz.. Egy cseppet sem bírom őt! ~ vágja vissza és bemegy a terembe leülni.

Egymásra nézünk a többiekkel majd mi is követjük őt. Egész órán nem szolt hozzám egy szot sem, úgy látszik megharagudott rám. Nem tehetek róla hogy fáj neki az igazság..

- Most durcás leszel egésznap? ~ kérdem tőle óra után.

- Nem vagyok durcás! ~ vágja vissza .

- Nekem nem úgy tűnik... ~ motyogóm  magam elé.

- Sziasztok... tudnátok segíteni? Apám még bent lesz egy ideig és reggel vele jöttem...nem nagyon ismerem a környéket..jar erre busz ? ~ kérdi tőlünk Allison .

- Van telefonod és interneted nem ? ~ válaszol neki flegmán a barátnőm...

Szegény lány elszégyellte magát , muszáj volt közbe szólnom.

- Ha gondolod haza dob téged Ethan ~ nézek rá a fiúra aki bólint.

- Persze , gyere nyugodtan haza viszünk.  ~ mosolyog rá Amy is kedvesen .

Lara a szemeit forgatja amiért ennyire rendesek vagyunk.

- Ha nektek nem gond.. ~ kezd bele mire  Ethan a fejét  rázza.

- Gyere nyugodtan ~ mondja neki és megindulnak .

Én is elindulok a kocsi felé és nem foglalkozom a barátnőm pufogásával . Beinditom a kocsit és felhívom anyám.

- Szia fiam , végeztél? ~ kérdi tőlem.

- Igen , nemsokára ott vagyok csak haza dobom Larat.  Sietek szia ~ rakom le , nem szeretek vezetés közben telefonálni.

- Hogy hogy haza dobsz ? ~ kérdi megsértődve.

- Ez is baj ? Anyámra is féltékeny vagy ? ~ végig az utat nézem de azért látom hogy bosszúsan néz.

- Nem ! Te bolond vagy ! ~ kiabál rám.

- Hát persze hogy az vagyok ...majd később beszélünk ~ álok meg a ház előtt.

- Ez most komoly Liem ? ~ kérdi,  bólintok és ki száll az autóból és becsapja az ajtót maga után.

Mi ütött belé?? Az agyamra megy .

Egymásba Szeretve 1.Donde viven las historias. Descúbrelo ahora