Egymásba Szeretve 1.

73. Nem..ez nem lehet ..

Liem.

Amikor kilépünk az utcára megfordulok és megölelem Larat, nincs egyedül én vele vagyok a szüleim vele vannak, a szülei is , a bátya is és még a védő ügyvéd is vele volt . Érzem hogy kezd megnyugodni , a teste már nem remeg , a szíve nem ver olyan gyorsan . Lövést hallok , megfordulok és látom anyám aki most előttem áll kétségbe esett arccal majd a földre esik .. Keresem azt aki ezt tette majd megpillantom azoknak a rohadékoknak az anyját, pisztollyal a kezében aztán anyámra pillantok és lehajolok hogy felemeljem.

- Anya ..anya ! Jól vagy ? Istenem! Hívjatok egy mentőt! ~ kiabálom apámék felé akik szintén megdermedve álltak.

Anyám most már mosolyogva néz rám és az arcomat simogatja .

- Ne  haragudj rám,  meg kellett védenem őt.. őt célozta meg nem engem és nem téged..ennyivel tartozunk Laranak . Sss. Ne sírj drágám.. Jól figyelj rám! Ígérd meg Liem..au..ne tegyél olyat ami nekem rosszul esne kérlek fiam..Charlie szívem.. gondoskodj róla kérlek..~ nem bírok végig hallgatni egyszerűen nem megy ...

- Mi? Miket mondasz ? Miket hordasz itt össze? Hol van már az a kurva mentő? Anya..ne csináld ezt velem!~ szólok rá és zokogva.

Lara hozzám ér amitől csak idegesebb leszek .

- Ne érj hozzám! Anya mindjárt itt vannak a mentősök! Már hallom őket! Te is hallod ? Anya kérlek...~ borulok rá.

Mindenki sír,  a mentő be kanyarodik és két férfi rohan felénk . Kiveszik anyámat a kezemből és a mentő kocsiba rakják, majd elhajtanak .

-Liem ...be megyek veled ..kérlek várj meg..~ kiált utánam sírva. Beszállok a kocsiba .

- Menj haza ! Az anyám..az anyám feláldozta magát miattad ! ~ csapom be az ajtót dühösen, rátaposok a gázra  és a kórház felé veszem az irányt. 

Ha anyám nem éli túl...nem is merek erre gondolni ..  Ahogy oda értem rohantam egyből a sürgősségire.

- Az anyám.. Amelia Taylort be hozták? Meglőtték,  kérem mondjon már valamit ! ~ csapok rá a pultra hogy figyeljen rám.

- Nem kell csapkodni uram ! Anélkül is tudok válaszolni! Az anyját épp műtik! ~ veszekszik velem a nő.

- Súlyos az állapota? Ugye nem fog ... ~ törlöm meg a szemem .

- Nem fog meg halni ! De..derektől lefelé lebénult.. A golyót most távolítsák el belőle.  Foglaljon helyet addig , kérem. ~ nyomorék lett miatta....istenem köszönöm hogy életben van .

Apámék épp akkor futnak be és észre sem vesznek.

- Hölgyem! Kérem! A feleségemet nemrég hozták be a ..~ felém mutat a nő.

- A fiának már elmondtam , túl élte,  most szedik ki belőle a golyót a műtőben de sajnos lebénult. Kérem foglaljanak helyet .~ utasítja őket is .

- Fiam...anyád Nem fog örülni annak amit tettél Laraval ! ~ kezd bele apa .

- Szegény lány a földre borulva sírt amiért úgy beszéltél vele , elhiszem hogy ideges vagy de nem az ő hibája... emlékeztetnélek arra hogy mindez meg sem történt volna ha nem akarsz ide költözni miatta ! Te hoztad rá a veszélyt ami azzal járt hogy kis híján megerőszakolták. Ha nem jöttünk volna ide nem történt volna meg , se a tárgyalás sem ez ! ~ szid le mindenki előtt..

- Tudom , oke ?! De ha a lányod nem állt volna össze azzal a segfejjel akkor mindez nem történik meg ! Nem csak én vagyok a hibás! Szállj le rólam! ~ kiabálok vele és egy orvos jön oda hozzánk.

- Üdvözlöm önöket újra, Amelia magához tért,  kívánnak vele beszélni ? ~ Kérdi Dr. Mason  tőlünk.

  Bólintunk és követni kezdtük. Ahogy benyitottunk hozzá az első kérdése felém irányult..

- Hol van Lara ?~ körbe néz, és mikor nem látja sehol  felém fordul  csalódottan..