Egymásba Szeretve 1.

46. Hát itt vagy Lara ?

Liem.

Hallom anyám zokogását,  ennyire súlyos lenne ? Biztos azt hiszik bediliztem és megakartam ölni magam..

- Liem szívem,  itt van anya ..~ szipogja és simogatja a fejem .

Nem tudom kinyitni a szemem sem a szám hogy megszólaljak,  hogy megnyugtassam minden oke ne sírjon.

- Mrs. Taylor kérem kijönnének? A fiukról lenne szó. ~ idősebb női hangot hallok talán az orvos az .

Gyűlölöm a kórházakat,  meddig kell bent lennem? Szar érzés itt lenni , nemrég Lara feküdt bent most meg én.. Vajon tudja hogy mi történt? Honnan tudná és ha mégis akkor sem érdekli szerintem hisz elzavart .

- Llliem.. én vagyok az Lara..ha,ha hallasz engem kérlek nyisd ki a szemed kérlek ~ Hát itt van mégis..érzem ahogy a kezem fogja , a könnyei az arcomra hullanak .

Megmozdult az ujjam , elkezdett pislogni a szemem , ezek szerint most már kitudom nyitni? Olyan szép így sírva is, bár minden másként alakult volna ..

- Lara..~ ennyit bírok kinyögni  pedig elakartam neki mondani mennyire szeretem .

- Istenem Liem ! Magadhoz tértél? ~ igen , az a bizonyos mosoly amit annyira imádok.

- Kérem most menjen ki ! Megkell vizsgálnunk hogy jól van e . ~ kiküldték mikor épp mosolygott rám..

- Kérem mondja a nevét! ~ szól rám a nő.

- Liem.~ mintha nem tudnám...

- Milyen Liem ? Kérem koncentráljon! ~ fordítja vissza a fejem .

- Taylor ! Hívja be a barátnőm és az anyámékat ! Látok rendesen és most csak a szívem fáj mert az egyetlen nő aki érdekel kint zokog! ~ mordulok rá idegesen.

Bólint és behívja őket,  Lara egyből oda szalad hozzám és simogatja az arcom , anyám még mindig sír.

- Anya..jól vagyok , tényleg! Mond nekik hogy engedjenek haza , utálom a kórházakat! Ne sírjatok már , nem haltam meg ! ~ szólok rájuk akik elkezdtek nevetni.

- Liem , szívem..miért csináltad? ~ hajol hozzám anya .

- Anya ! Csak egy pillanatra nem figyeltem oda! Nem akartam meghalni ha azt hitted ! ~ zavar hogy ilyennek gondol .

Harcolni akartam Laraert nem meghalni ..

- Jó,  Ne haragudj csak úgy elrohantál aztán fel sem vetted a telefonod . ~ zokog egyre jobban .

- Anya , jól vagyok komolyan ! Na ne sírjál..Apa szólj már neki hát ha rád hallgat .. ~ most láttam apát először sírni.

- Ismered anyádat fiam , aggódó és jól ránk ijesztettél. ~ törli meg a szemét majd közelebb jön ő is .

- Ne haragudjatok , oke ?! Menjetek haza aludni , két napja ti se aludtatok ahogy Lara szülei sem . Reggel is itt leszek .~ próbálok viccelődni de nem jön össze.

- Lara te butus , otthon kéne pihenned ..~ az anyja az ajtóban áll készenlétbe ha esetleg valami baja lenne .

- Nem ! Itt akarok lenni veled !~ Az ágyra ül és megtörli a szemét.

Ha nem lenének ezek a csövek most tuti magamra húznám..

- Lara kérlek..muszáj pihenned , én is veled szeretnék lenni de ezek a csövek bennem vannak , anyukád aggódik érted. ~ Próbálom meg ismét.

- Na hogy vannak ? ~ jön be Lara orvosa .

- Doktor úr,  mikor mehetek haza ? ~ kérdem vigyorogva .

- Látja azt a tasak vért? Annak le kell folynia , ha az megvan megnézzük hogy minden oke e, infúziót kap és úgy ha jól számolom két nap múlva már haza mehet . Viszont Lara neked pihenni kéne,  kérlek menj haza. ~ még két nap..tuti hogy hétvégén is itt fogok feküdni..

- Jól vagyok Dr. Mason , itt akarok maradni Liemmel ! ~ feleli morcosan .

- Most ezt mondod , de ha rád tör a pánik roham felzaklatód a barátod a szüleit és a te szüleidet is . Kiszámíthatatlan az ilyen , de ez természetes. ~ magyarázza remélve hogy megérti .

- Azt mondtam maradni akarok ! Ha annyira aggódik akkor hozzon egy ágyat és adjon be nyugtatót! ~ ejha , eléggé erőszakos.

- Rendben van , de ezt a szüleiddel kell megbeszélned és ha ők is bele mennek akkor holnap muszáj jelentkezned a kórház pszichológusánál . ~ felnéz sóhajtva és bólogat.

- Rendben úgy lesz .~ rám mosolyog és kimegy beszélni a szüleivel. Az én Laram..