Egymásba Szeretve 1.

94. Ez hihetetlen !

Liem.

- Komolyan mondod ? ~ kérdi anyám sírva a lánytól.

- Igen , de azért szerintem menjünk be a kórházba. Én csak egy tanuló vagyok.. ~ javasolja mire bólintunk.

Oda megyek Larahoz hogy szóljak nekik és hallom hogy az esküvőről beszélnek a többiekkel.

- Baby .. Be visszük anyát a kórházba remélem estére vissza érünk.  ~ Lara felkapja a fejét és anyámra néz aggódva.

- Mi történt? Baj van ? ~ pattan fel a helyéről?

- Nem, nyugodjatok meg . Fájni kezdett a lába és szerintem látnia kéne egy orvosnak is . ~ jön oda Arielle .

- De ha fájdalmat érez akkor az azt jelenti hogy érzi a lábait ~ szólal meg Olívia.

- Igen , én is erre gondoltam de muszáj orvosnak látnia.  Szóval bevisszük Aidenel és Liemmel . ~ néz rám kedvesen.

- Hívj ha bármit megtudtál! ~ szól rám szigorúan a barátnőm.

Bólintok és már kint is vagyunk a kocsinál.  Anyámat beültettem és elindultunk a kórház felé aki örömében sírni kezdett.  Ahogy leparkoltam Aidenek már szálltak ki és csatlakoztak hozzánk. A kórházban meg pillantottam Dr. Masont és egyből oda rohantam hozzá.

- Doktor úr! Kérem jöjjön azonnal az anyámhoz! ~ kapkodok levegő után.

- Szia Liem ! Baj van ? ~ kérdi felhúzott szemöldökkel.

- Üdvözlöm,  Arielle vagyok .  Két napja fájdalmat érez a lábain,  meg nyomogattam neki amire reagált,  a lábujjai pedig megmozdultak . ~ adja át az információt.

- Ön orvos ? ~ kérdi tőle kedvesen .

- Még nem , nemsokára diplomázok.  ~ mosolyog vissza .

- Rendben akkor kérem kövessenek. ~ fordul felénk és egy vizsgáló feliratú ajtóra mutat.

Beérve anyát felraktam az asztalra és elkezdte vizsgálni a lábait majd orvosi nyelven hablatyolt . Elvitte különféle vizsgálatokra majd egy másfél óra múlva jöttek vissza  mikor Lara is hívni próbált .

- Az eredményekre egy picit várni kell,  kérem addig itt nyugodtan várakozzanak.  ~ ránéz az órájára és a telefonjáért nyúlt.

- Oh Arielle , annyira örülök hogy megnéztél és behoztál.  Az orvos úr is ugyanazt mondta mint te . Hallod fiam ? Nem nagyszerű? ~ lelkesedik anya .

- Várjuk meg az eredményeket mielőtt pezsgőt bontanál! ~ nézek rá szigorúan és felveszem a telefont .

- Na végre! Már vagy tízszer hívtalak! Miért nem vetted fel ?! ~ idegeskedik a barátnőm.

- Lara ! Az orvosra vártunk eddig !  Most meg az eredményekre!  Szóval ne kiabálj velem ! ~ szólok rá mire bocsánatot kér és megnyugtatom hogy amint tudunk valamit hívni fogom.

Fél óra múlva megjelent Dr. Mason aki épp telefonált,  úgy tűnt hogy otthoni problémák miatt de nem az én dolgom úgyhogy nem kérdeztem rá!

- Jó híreim vannak ! Amelia ön újra fog tudni járni! Nem ma és nem is holnap , adjon magának időt . Türelem kell hozzá és gyógy torna . ~ nyújta át a papirokat .

- El sem hiszem , ez hihetetlen ! ~ sírja el magát örömében ismét.

- Pedig igaz Amelia . ~ fogja meg a vállát Arielle .

- Arielle , ha gondolja tanulóként alkalmazhatom későbbiekben pedig rendesen is . Nem kell rá most választ adnia . Menjenek , ünnepeljenek. Adják át az üdvözletem a többi Shmitnek is és Boldog Karácsonyt! Elnézést de a családom már két órája vár.  ~ köszön el tőlünk és elsiet .

- Köszönjünk! Boldog Karácsonyt önnek és a  családjának is ! ~ kiáltjuk utána.

Míg anyám elrakta a papirokat felhívtam Larat és elújságoltam neki a  nagy hírt majd a fülembe sikoltozott örömében... miután leraktuk a telefont , kitoltam anyámat a kocsihoz aki épp a testvéremnek újságolta el az imént történteket. Vissza mentünk a többiekhez akik már tudták és együtt sírtak anyámmal...milyen idegesítő amikor mindenki sir...