Egymásba Szeretve 1.

48. Ne tedd ezt velem Lara

Liem.

Holnap végre itt hagyhatom ezt a hülye kórházat, gyűlölök itt lenni...minden olyan fehér.. Mikor jön végre vissza ? Már több mint egy órája elment beszélni az agyturkásszal..

- Szívem, hogy érzed magad ? ~ mosolyog rám anyám ahogy belép a szobába.

Mintha nem tudná hogy gyűlölök itt lenni..

- Jól..mennék már haza ..~ felülök az ágyon hogy le tudjon mellém ülni.

Idegesnek tűnik de próbálja leplezni .

- Mi a baj ? ~ kérdezem mire ő megrázza a fejét.

- Semmi szívem, Ne foglalkozz most semmivel . Rendben? ~ felhúzom a szemöldököm, nem szeretem mikor így beszél velem ...Mintha még mindig öt éves lennék..

- Ne kezelj már kis gyerekként ~ förmedek rá majd Lara jön be az ajtón.

- Szia Amelia ~ üdvözli anyámat boldogan .

- Szia Lara , jó újra látni. Hogy vagy ? ~ kíváncsiskodik.

- Jól.. azt hiszem...~ motyogja alig érthetően. Fura volt ..

- Minden oke ? ~ kérdem aggódva tőle.

Rám néz és egyből tudtam hogy nincs jól.. Anyám észre vette a tekintetem és egyből kirohant orvosért.

- Tudod milyen érzés? Milyen érzés rád nézni és felidézni hogy miattad majdnem megerőszakoltak?! Gyűlöllek Liem! Azt hittem hogy működhet köztünk de tévedtem! Nem bírom elviselni a képedet! Kész vége! Ez lesz a legjobb ! Annyira hülye voltam hogy össze jöttem veled ! ~ kiabál velem ingerülten.

Kérlek ne tedd.. rossz így látni őt.. vége?? Nem ..ezt ő se gondolhatja komolyan..

- Lara , kérlek..ne tedd ezt velem ,könyörgöm.. ez csak egy roham és ha felébressz másként fogod gondolni ... Kérlek ne tedd ezt velem! ~ könyörgök neki sírva, ki szakítom az infúziót a kezemből, a vér mindenfelé spriccel de le szarom, nem foglalkozom vele.

Oda rohanok hozzá és letérdelek.. Tudtam hogy ez lessz..

- Lara! Mondtam hogy ez lesz! Ezzel nem csak magadnak ártottál.. Kérem vezessék ki és vigyék le egy emelettel lentebb . Adjanak neki egy dózis nyugtatót és hívják fel a szüleit! Liem Taylor is kapjon egy nyugtatót és takarítsák le a vért mindenhonnan.. úgy néz ki ez a szoba mint egy vágóhíd! ~ utasítja a nővéreket Dr. Mason .

Ellen akarok állni de nem bírok.. Mi a franc történik velünk? Érzem ahogy a nyugtató hatni kezd és már nem ellenkezem . Látom ahogy ki viszik őt tőlem..anyámat aki eltakarja az arcát és úgy zokog , apámat aki a haját tépi, Maryt aki eddig be se jött hozzám de most mégis itt van..sír és azt kiabálja hogy sajnálja. Bárcsak egy álom lenne ..éreztem a hangján hogy komolyan gondolja a fenébe is ! Mihez kezdjek nélküle???? Bárcsak másként alakultak volna a dolgok . Hagynom kéne tényleg egy kicsit, legalább addig amíg helyre nem jön és nem lesz több kitörése. Férfi hang beszél hozzám. Harry az ?

- Liem... bírlak téged és a családodat is.. a szüleiddel mégis azt gondoljuk hogy egy darabig ne keressétek egymás társaságát Laraval.. Így lesz a legjobb és bízom benned hogy te is így gondolod.. az elmult napokban sok mindenen mentetek keresztül.. sajnálom.~ sóhajt és kimegy .

Hát tényleg ennyi volt ? Nem bírok megszólalni... Ürességet érzek belül és fájdalmat... szeretem ! Nem lehet vége.. de igazuk van .. így lesz a legjobb neki, tudom.. és nekem ? Velem ki foglalkozik? Ki nézi hogy nekem mi a jó? Nem akarom hogy vége legyen ! Nem !